Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1095 A nagy angolszász metaelméletekhez csak lazán kapcsolódó kutatási irányzatot képvisel Robert von Friederburg,49 aki a mai nemzet és nacionalizmus alapvetően modern jellegét elfogadva a haza (patria) kategóriáját vizsgálja a kora újkori közösségekben, azt kutatva, hogy tartalma miképpen változik, és hogy használata mennyire kapcsolódik egy adott érvelési stratégiához. Meglátása szerint a nemzet (natio) fogalmát a kora újkorban jellemzően akkor használják, amikor az egyes emberek vagy egy csoportjuk jogait és kiváltságait akarják hangsúlyozni, míg a patria fogalom használatával az egyénnek és a csoportoknak a hazával szembeni kötelességeit fejezik ki.5 0 A Német-római Birodalom vonatkozásában arra a következtésre jut, hogy a 17. század folyamán az alattvalók lojalitása egyre kevésbé az uralkodó személyéhez kapcsolódik, és a személytelenedett patria egyre inkább egy territorializált politikai közösséget jelent. A nacionalizmuselméletek „tengeréből" érdemes még röviden két önálló, magyar irodalomtörténészek nevéhez fűződő modellt is megemlíteni. Debreczeni Attila szerint az európai keresztény civilizáció, mint „predomináns identitás" a 18. században az eltérő civilizációkkal való szembesülés hatására válságba kerül, megürült helyét és funkcióját ekkor veszi át a nemzet eredendően politikai közösségtudata.5 1 S. Varga Pál a fenomenológiai szociológia segítségével próbálja feloldani a nemzet objektív vagy szubjektív létezésének a nacionalizmuselméletek hátterében meghúzódó örök dilemmáját.5 2 Az Anderson kiindulási tézisére is emlékeztető gondolatmenet axiómája az, hogy minden társadalom egy közös, gondolattárgy-konstrukciók hálózatából felépülő mikrokozmoszban, úgynevezett „honi világban" él, ezáltal a fiktív - valós oppozíció okafogyottá válik. A közös gondolattárgyak úgy keletkeznek, hogy a hasonló egyéni tapasztalatok a kommunikáció során összegződnek, interszubjektíwá válnak és végül szimbolikus alakot öltenek. A nemzet nem más, mint az a képzetes közösség, amelyet a társadalom tagjai gondolattárgyaik hordozójának tekintenek. A nemzet tehát maga is egyike a gondolattárgyaknak. A nyelv ebben a felfogásban nem pusztán a kommunikáció eszköze, de a mikrokozmoszt megtöltő közös tudáskészlet, köztük a nemzet kategóriájának hordozója is. A szimbólumként jelentkező gondolattárgyak fontos szerepe, hogy hidat képeznek a múlt és a jelen között. S. Varga felfogása szerint a modern nemzet megjelenése előtti idő-49 Robert von Friederburg: „Patria" und „Patrioten" vor dem Patriotismus. Pflichten, Rechte, Glauben und die Rekonfigurierung europäischer Gemeinwese im 17. Jahrhundert. In: Patria und Patrioten vor dem Patriotismus. Pflichten, Rechte, Glauben und die Rekonfigurierung europäischer Gemeinwese im 17. Jahrhundert. Szerk. Uő. Wiesbaden 2005. (Wolfenbütteler Arbeiten zur Barockforschung 41.) 7-54. Itt szeretném megköszönni Zászkaliczky Mártonnak, hogy a könyvre és az irányzatra felhívta a figyelmemet, és segített progaramadó Friederberg — olykor nehezén értelmezhető — gondolatainak dekódolásában. 50 Friederburg, R.: „Patria" i. m. 12. 51 Debreczeni A. : Nemzet és identitás i. m. 523-531. Debreceni gondolata Szűcs Jenő felfogására vezethető vissza, aki a középkori magyarság predomináns identitásának a kereszténységet tekintette. 52 S. Varga Pál: A nemzetfogalom fenomenológiai megközelítésének lehetséges hasznáról. In: A nemzeti tudományok historikuma i. m. 307-324. A rendkívül filozofikus megközelítés gyakorlati alkalmazása érzésünk szerint komoly akadályokba ütközik majd, de gondolatai mindenképpen nagyon inspiratívak. S. Varga gondolatmenetét ugyanebben a kötetben Dávidházi Péter próbálta meg továbbgondolni: Dávidházi Péter. Utószó: a nemzeti látószög perspektíváiról. Uo. 485-513.
