Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1096 SZABÓ ANDRÁS PÉTER szakban az európai keresztény civilizáció a magyarság „honi világa," tehát azt Debreczenihez hasonlóan lényegében predomináns identitásként kezeli.5 3 Rövid elméleti áttekintésünk végén nem kerülhetjük el, hogy néhány szó erejéig arra a magyarországi publicisztikai (részben történészi) küzdelemre is kitérjünk, amely valamelyest napjainkig rányomja bélyegét a modern nemzet előzményeiről való közbeszédre, nevezetesen a Molnár Erik-\itára.5 4 A polémia a kommunista történész 1960-ban közzétett vitairatával indult. Fellépése hátterében bevallottan az a sokk állt, amelyet az 1956-os „ellenforradalom" nemzeti jellege és nemzeti jelszavai a pártelitnek okoztak. Közvetlen célpontja azonban a magyar marxista történetírásnak a II. világháború óta uralkodó, Révay József (a népszerűsítésben pedig Mód Aladár) nevével fémjelzett irányzata volt, amely a magyar történelmet nemzeti „függetlenségi küzdelmek" sorozataként ábrázolta, és azokat „haladó" tehát a társadalomfejlődés szempontjából pozitív mozgalmaknak nyilvánította.55 Molnár inkább spekulatív, mint empirikus módszerekkel kimutatta, hogy a nemzet fogalma a polgári fejlődés sajátos terméke, és hogy a „feudális" nemzet és haza a nemesség kizárólagos tulajdona volt, amelyből a parasztságot kirekesztették, csak végszükségben és stratégiai okokból osztották meg átmenetileg az elnyomott néppel. A nemesség oldalán felkelő nép tehát egy hamis tudat foglya volt. Mivel pedig Magyarországon a polgári nemzetet is a nemesség hozta létre, és nemesi jellegét véleménye szerint később is megőrizte, ezért úgy tekintette, hogy a valódi magyar nemzeti közösség, mint a szocialista hazafiság letéteményese, csak 1948-ban jött létre. A kora újkori rendi felkeléseknek és az erdélyi fejedelmek hadjáratainak (az egykorú terminológiában: függetlenségi harcoknak) korábban tulajdonított nemzeti jellegét tagadta, azokat a nemesség önző osztályérdekeiből vezette le. A marxista üdvtörténet fejlődési skáláját követve (amelynek végpontja a régi partikuláris identitásokat, kultúrákat, nyelveket egyetlen globális közösségben feloldó proletár nemzetköziség) az „abszolutizmust" pozitívabban ítélte meg, mint a rendi mozgalmakat. Molnár tézisei heves kritikát váltottak ki, és a függetlenségi szemlélet a tudomány berkein kívül megőrizte töretlen dominanciáját. A kommunista terminológia és kategóriák használata, illetve az egyér-53 S. Varga Pál: A nemzetfogalom változatai a 19. századi magyar irodalomban. In: Regionális és nemzeti identitásformák a 18-20. századi magyar és a szlovák történelemben. Szerk. Stefan Sutaj - Szarka László. Presov 2007. 40-47. (itt 42.) 54 A vitáról és történeti hátteréről az utóbbi években két alapos elemzés is megjelent: Gyurgyák Já los: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Bp. 2007. 526-534.; Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája. Századok 142. (2008) 1483-1536.; Három szubjektívebb, átfogóbb gondolatmenetbe illeszkedő értékelés: Dénes Iván Zoltán: Önrendelkezés, nemzet, nacionalizmus. Egy értelmezés kontextusai. Kisebbség, politika, társadalom 13. 1.2002) 58-78. (itt 64-66.); Bene Sándor. Miklós Zrínyi in Post-World War II. Scholarly Literature in Hungary. The Past and Present of Interdisciplinary Research. In: Militiae et Litterae. die beiden Nikolaus Zrínyi und Europa. Szerk. Wilhelm Kühlmann - Gábor Tüskés. Tübingen 2009. 411^430. (itt 416-419.); Őze Sándor: Nemzettudat és historiográfia. Bp. 2009. 61-131. 55 A Mód Aladár által propagált „függetlenségi" szemléletről, mint a kora újkor-kutatás jellegzetes tévútjáról legutóbb Pálffy Géza írt: Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp. 2010. (História könyvtár. Monográfiák 27.) 15-18. (A Molnár Erik-vitára vonatkozó további historiográfiai szakirodalommal.)
