Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1067 nádor úgy döntöttek, tekintélyesebb követséggel is megpróbálják eltéríteni szándékától az erdélyi fejedelmet.6 4 Ennek vezetésével Szelepchényi György kancellárt bízták meg, de részt vett benne a fejedelem Magyarországon élő, katolikus unokatestvére, Rákóczi László is. A püspök január közepén indult el Bécsből, először Jerzy Lubomirskit kereste fel Lancúton, majd február 23-án találkozott a fejedelemmel és egészen március közepéig nála maradt. Hazatértében Szelepchényi — akit időközben a magyar király kalocsai érseknek nevezett ki — nagyon sikeresnek minősítette küldetését: „Valóban, édes nagyságos uram, csuda világ ez, nincs itt, kinek higyjen az ember, mindazáltal Istennek nagy hála, meggyőztük az ördögöt." - írta Lippay érseknek.6 5 Nem világos, miért volt ennyire büszke: a fejedelem ugyan kijelentette, hogy soha nem indult volna hadával Lengyelországba, ha tudja, hogy III. Ferdinánd időközben szövetséget kötött János Kázmérral, és újabb iratban biztosította a császárt és magyar királyt arról, hogy vállalkozása nem ellene irányul, ám addigi stratégiáján konkrétan semmit nem változtatott. Anyjának írott levelében pedig meglehetősen ironikusan idézte fel a kancellár látogatását: „Cancellarius uramot ma bocsátók el, ebéden jól lakék, váltig esküszik, hajdú sem esküdhetik többet, nem is vigyáz másra, disputatióval, Szűz Mária-emlegetéssel bővesek voltunk."66 Szelepchényi követségének kiküldése mellett 1657 januárjában Lippay György egy másik válaszlépést is javasolt Rákóczi lengyelországi hadjáratára: a Magyarországon rendelkezésre álló védelmi kapacitás sürgős növelését. Alighanem ennek megvalósításáról akart az érsek és a nádor tárgyalni a magyar rendi politika jelentősebb személyiségeivel, konzultációjuk összehívását azonban megakadályozta III. Ferdinánd király április 2-án bekövetkező halála. Amikor azután május végén Bécsben az új királynál, I. Lipótnál tiszteletüket tévő főurak valóban tanácskozni kezdtek, két markánsan különböző vélemény rajzolódott ki. 64 L. Lippaynak az előző jegyzetben idézett opinióját, fol. 1155.; illetve az érsek és a nádor közös levelét III. Ferdinándnak (Bécs, 1657. jan. 31.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. jan.-jún. p. 69-71. Semsey visszatérése után írt jelentése (Murány, 1657. jan. 31.) gyakorlatilag Rákóczi már tárgyalt legitimációs diskurzusát közvetíti: svéd szövetségről nem, csak barátságukról beszél, miközben azt bizonygatja, hogy a magyar királynak az akcióból semmilyen hátránya nem származik. MOL A 98, fol. 1160-1162. 65 Szelepchényi György levele Lippaynak (Kassa, 1657. ápr. 5.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. jan.-jún. p. 186. Szelepchényi elindulásáról 1. Kleihe jelentését X. Károly Gusztávnak (Bécs, 1657. jan. 10/20.). RA Diplomatica Germanica vol. 283, ill. III. Ferdinánd levelét Lippay Györgynek (Bécs, 1657. jan. 18.). MOL A 35, Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Conceptus expeditionum 1657: Nr. 10.; útvonaláról hazaérkezése után írott jelentését (h. n., 1657. máj. 19.). EÉKH II. 340-350.; útjának első szakaszáról Przemysl, 1657. febr. 22. dátumú jelentését. MOL A 98, fol. 1166-1167.; fogadásáról Rákóczinál III. Ferdinándnak írt levelét (Przewosk, 1657. febr. 28.). EOE XI. 249-250. L. még Rákóczi László naplója. Közzéteszi Horn Ildikó. Szaklektorálta és az utószót írta R. Várkonyi Ágnes. (Magyar Hírmondó) Bp. 1990. 268-276.; A fejedelmi rokon szerepéről Horn Ildikó: Rákóczi László pályája (1633-1664). Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990: 2. sz.) 61-91., itt 75-76. 66 II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának (Lunka, 1657. márc. 15.). EÉKH II. 355-356. A II. Rákóczi György által kiadott resolutió11. Szelepchényi idézett jelentése mellékletében: Uo. 347-348. Hasonlóképpen hatástalan volt Grigorij Volkov, az orosz cár követének közbenjárása, aki még a hadak elindulása előtt tárgyalt Rákóczival, 1. Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 146.
