Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
6 BALOGH MARGIT heti a történészeknek, mint a nevezetes „interjúnak": Mindszenty kihúzta nevét emlékiratai kéziratából, amikor megtudta, hogy Bécsbe érkezve (1956. november 12.) szenzációs, ám valótlan hírrel szórta tele a világot, miszerint a bíboros kizárólag neki nyilatkozott, többek között arról, hogy meztelen orgiákat kellett az Andrássy út 60-ban végignéznie 1949 januárjában.1 0 A riportok, majd az „interjú" valóban nagy feltűnést keltettek, és még nagyobb bevételt hoztak az újságírónak. Az emlékiratok szempontjából viszont az „interjú" több fontos információt hordoz. Legfőképp azért, mert tanúsítja, hogy Mindszentyben — saját ötletként vagy épp az őt rohamozó újságírók sugalmazására — megfogalmazódott egy újabb küldetésszerű feladat: a világ elé tárni elítéltetésének és rabságának történetét az ő saját verziójában, azaz megírni az emlékiratait. S úgy tűnik, első gondolatait rögtön papírra is vethette, hiszen az interjú szerint több oldalas jegyzetet adott át Bainnek. A követségi embereknek azonban határozottan cáfolta, hogy emlékiratainak szövegéből bármit Bainre vagy bárki másra bízott volna. A követség munkatársai pedig — amikor még évek múlva is visszatérő téma volt az emlékiratok kiszivárogtatása — arra hívták fel a figyelmet, hogy a bíborosnál 1956. november 4-én csupán egy breviárium volt, emlékiratait a menedékben kezdte el írni, így abból egyetlen sort sem adhatott át az újságírónak.11 Ám hogy mikor kezdte el írni Mindszenty az emlékiratait, az korántsem olyan egyértelmű. Amikor 1957 tavaszán a francia és az olasz követek a nagycsütörtöki mise ürügyén találkozhattak Mindszentyvel, magától a bíborostól értesülhettek arról, hogy 1956. október 30-án este csak úgy volt hajlandó elhagyni internálásának helyét, a felsőpetényi Almássy-kastélyt, ha magával viheti személyes irattárát, különösen visszaemlékezéseinek elkészült részeit.12 Több forrás szerint is 1956. november 4-ének reggelén két kézitáskával érkezett az amerikai követségre, amelyek egyikébe bőven belefért akár néhány száz oldal is. A publikált emlékiratok sem adnak választ: egy helyütt megerősítik a diplomaták információit, másutt viszont cáfolják azokat.1 3 1971-ben az iratok Bécsbe történő biztonságos szállítása fölötti szokatlanul nagy izgalmát és Ká-1956-June 1957. 411. sz. kimenő távirat a budapesti képviseletről az amerikai külügyminisztériumnak. 1956. december 8. 10 Mindszenty Alapítvány Levéltára (a továbbiakban: MAL) 34. doboz, „Ispánky Béla által átnézett fejezetek" feliratú és az „Emlékiratok" feliratú dossziék, oldalszámozás nélkül. 11 „The Cardinal said that the entirety of his Memoirs was written here. He arrived with only his breviary." NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State Hungary, Budapest, Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Mindszenty-Classified, 1960. Garret G. Ackerson budapesti ügyvivő levele Foy D. Kohler külügyi államtitkárnak. 1960. július 1. 12 AMAE, Série: Europe, 1956-1960, sous-série: Hongrie, dossier: 101 Questions religieuses, janvier 1956-juin 1957. fol. 221-222. Jean Paul-Boncour francia követ 676-678. számú távirata, Budapest, 1957. április 19. 16 óra. Megérkezése [Párizsbal: 1957. április 19. 20 óra 35 perc. 13 „Kézirataimat nem hagyhatom itt, és ezért határoztam úgy, hogy akkor indulunk, ha visszatér az autó" - olvasható az utolsó felsőpetényi órákról, 1956. október 30. estéjéről. Pár oldallal korábban viszont 1956. január 19-ére datálva az szerepel, hogy házkutatást tartottak, és „kézirataimat is lefoglalták és elvitték". Mindszenty József: Emlékirataim. Szent István Társulat, Budapest, 1989. 417., 399.
