Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1064 KÁRMÁN GÁBOR II. Rákóczi György levele, amelyet Thordai Ferenc átadott, — legalábbis a Simon Reniger von Reningen császári követ által megszerzett kivonat szerint — meg sem említette a svédeket, hanem a lengyelek és kozákok meghívására hivatkozott, miközben megígérte, hogy a Porta előzetes értesítése nélkül semmit nem cselekszik, még ha a kozákok fel is ajánlják neki a trónt.5 4 Ezzel szemben a hadjáratnak a főkövet által a fogadáson előadott legitimációja egészen másképpen hangzott, sokkal inkább azt célozta, hogy a Porta belássa: II. Rákóczi György inváziója igazából az ő érdekeit szolgálja. Az érvelést eredetileg a svéd kancellária dolgozta ki, és Râlamb útja során az erdélyi politikai elit különböző személyiségeivel vitatta meg, míg végül előadásra került. Annak a koncepciónak jegyében, hogy X. Károly Gusztáv célja nemcsak II. Rákóczi György támogatása volt, hanem oszmán támogatást akart szerezni egy független kozák állam létrehozásához és el akarta érni a tatárok ellenséges viselkedésének megtiltását is, az ügyeket kiemelte a szűk erdélyi kontextusból és nagyléptékű politikai összefüggésekre való rámutatással kívánta elérni a Porta jóindulatát. Ennek szellemében a követek azt elemezték Köprülü Mehmednek, milyen veszélyeket hordozott volna, ha nem jön létre a svéd-erdélyi szövetség: az orosz cár egész biztosan hódoltatta volna a Rzeczpospolitát és azután kihasználva kapcsolatait az oszmán uralom alatt élő ortodox keresztényekkel, a szultán birodalma irányában folytatta volna terjeszkedését. Ezt a frappáns összeesküvés-elméletet még azzal is megtoldották, hogy belekeverték a pápát és Velencét - ami különösen hatékony érvnek ígérkezett a kandiai háború kellős közepén.56 II. Rákóczi György a maga részéről a nagy ívű legitimációs diskurzus mellett földhözragadtabb módszerekkel is megpróbálkozott a Porta megpuhítása érdekében: nemcsak megfogadta, hogy évi 40.000 tallér adót fizet az elfoglalt lengyel területek után, de háromévnyi summát egy összegben előre ígért.5 6 Mindez nem győzte meg a nagyvezírt és az erdélyi követek hiába próbálkoztak azzal is, hogy legalább a mufti jóindulatát megnyerjék. Reniger információi szerint az elutasító választ tartalmazó levelek már készen voltak, ami-54 L. a (hibásan) 1657. máj. 22. dátumú hírlevelet: HHStA Türkei I. Kt. 128. Fasc. 63/b. Konv. C. fol. 94r., a főkövet által átadott levélként való azonosításáról 1. Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 155. 55 Râlamb audienciájáról a nagyvezírnél 1. levelét X. Károly Gusztávnak (Konstantinápoly, 1657. máj. 22.[/jún. 1.]. RA Turcica vol. 2. fol. 13r-15v.; Râlamb, C.: Diarium i. m. 100-103.; Reniger jún. 12-i jelentése (53. jegyzet) fol. 104-105. Mint minden jó diplomáciai érvelés, természetesen a svéd követé is tartalmazott valós elemeket, így például tény, hogy az orosz cár a 17. század folyamán egj re növekvő szerepet játszott az oszmán uralom alatt élő ortodoxoknak a szultán birodalma bukásához fűződő reményeiben; és a Serenissima valóban küldött követet Moszkvába, hogy segítségért folyamodjon a kandiai háborúban. L. Radu G. Pâun: Belső ellenségek. Hatalmi kapcsolathálók és oszmánellenes lázadások a 16-17. századi Havasalföldön és Moldvában. Korall 48. (2012) 62-89, itt 78-79.; Philip Longworth: Russian-Venetian Relations in the Reign of Tsar Aleksey Mikhailovich. The Slavonic and East European Review 64. (1986) 380^100., itt 384-385. 56 L. Reniger jún. 12-i jelentését: HHStA Türkei I. Kt. 128. Fasc. 63/b. Konv. C. fol. 109.; ill. Râlamb titkára, Jonas Klingen beszámolóját. Uppsala Universitetsbibliotek (a továbbiakban UUB) N 439. fol. 141v. Hasonlóképpen a Porta reakciójának enyhítését szolgálta a Köprülü Mehmednek felajánlott 2000 tallér ajándék, amelynek hatékonyságával kapcsolatban mindazonáltal a követnek kétségei voltak, 1. Thordai jelentését II. Rákóczi Györgynek (Konstantinápoly, 1657. jún. 23.). MHHD XXIII. 530.; ill. Klingen beszámolóját, fol. 145v.
