Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1028 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS jutott a „politikai családoknak" vagy „politikai háztartásoknak", amelyek gyakorlati működésébe egy-egy konkrét eset kapcsán már bepillantást engedtek a hazai oszmanisták.2 7 Ezek szerveződésében rendkívül fontos szerepe volt a családi kötelékeknek, vagy éppen a szerájiskolában közösen eltöltött időszaknak. Mivel azonban Oszmán Birodalom elitje természetesen eltérő vallású volt az erdélyitől, olyan lehetőségek — mint például a házasságok — nem álltak az erdélyiek rendelkezésére, amelyekkel a Habsburg királyok uralma alatt élő magyar arisztokrácia be tudott kapcsolódni az 1526 után kiépülő összetett Habsburg Monarchia hatalmi elitjébe. Ehhez hasonló módszereket ugyanakkor maguk az oszmánok is felhasználtak a hatalmi elit összetartozásának erősítésére.2 8 A „politikai családokhoz" nem csak a muszlim vallású oszmánoknak állt módjában csatlakozni, sőt az ilyesféle kapcsolatok akár a határokon is átívelhettek. Habár a magyarországi kutatás mindeddig nem foglalkozott komolyan a jelenséggel, a 16. századtól megszaporodnak azok az adatok, amelyek az oszmán tisztviselők és a velük hol ellenséges, hol barátságos, de mindenképpen szoros kapcsolatban álló magyarországi potentátok oszmán méltóságviselők általi „örökbefogadási" vagy viszont „apává fogadási" procedúráiról tudósítanak. Például Homonnai Drugeth Bálint, Bocskai István fejedelem hadvezére a hódoltságban tevékenykedő török vezírek közül 1605-ben már nem kevesebb, mint három ilyen „török apát" mondhatott a magáénak - s rendre hasonló viszonyba került az oszmán potentátokkal maga Bocskai és többi főembere is.29 27 Fodor Pál: Kié legyen Pankota? Érdekcsoportok és érdekérvényesítés az oszmán hatalmi elitben a 16. század közepén. In: Uő: A szultán és az aranyalma i. m. 67-82.; Fodor P: Vállalkozásra kényszerítve i. m. 107-108., 310. 28 Kunt, M.: „Ethnic-Regional i. m.; A házassági kapcsolatok jelentőségéről a magyar arisztokrácia számára a Habsburg Monarchia elitjébe való betagozódásban: Pálffy Géza: Egy horvát-magyar főúri család a Habsburg Monarchia nemzetek feletti arisztokráciájában. A Zrínyiek határokon átívelő kapcsolatai. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor - Hausner Gábor. Bp. 2007. 43-51.; Uő: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése). Századok 143. (2009: 4. sz.) 855-865.; Koltai András: Magyar főrendek külföldi feleségei a 16-17. században. In: Mindennapi választások. Tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella - Tusor Péter. Bp. 2007. 313-324.; Az első generációs renegátok esetében azonban még előfordulhattak akár házasságok révén is rokoni kapcsolatok a „keresztény oldalon": 1552-ben Temesvár védői közül Batthyány Farkas életét havasalföldi „sógora", Musztafa nikápolyi szandzsákbég próbálta megmenteni, aki csak nemrégiben lett havasalföldi román létére muszlim. Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Bp. 2009. 2. k. 19 t.; II. Miksa császár neves diplomatája, Dudith András lengyel felesége révén pedig a felesége nagybátyjával, Joachim Strassal, azaz Ibrahim szultáni főtolmáccsal került rokonságba. Acs P: Dudith András i. m. 77-82.; Az 1570-es években pedig egy Oszmán aga nevezetű török kerestette Erdélyben egy „lyány atyjafiát", aki azonban erős unszolás dacára sem kívánt muszlim rokonához költözni a birodalomba. Szalay L.: Erdély és Porta i. m. 51.; Az Oszmán dinasztiával kötött házasságokról, mint a birodalmi elit stabilizáló tényezőjéről: Fodor Pál: Az oszmán-török identitás változásai (14-17. század). Identitás és kultúra i. m. 15-16. 29 Lala Mehmed a nagyvezír, Tirjákí Haszan pasa, Szinán vezír, egri beglerbég, kit „Magyarország javáért" fogadott apjává. Homonnai Drugeth Bálint naplója. In: Bocskai kíséretében i. m. 113-114., 125.; Bocskairól, Illésházy Istvánról, Némethy Gergelyről: Takáts S.: Rajzok i. m. I. k. 57.; Báthori Gábor pedig 1607-ben egyenesen erre a viszonyra hivatkozva kérte török „apjának", Kujudzsu Murád nagyvezírnek a segítéségét az erdélyi trón'elnyerése érdekében, azt ígérve, hogy őt,
