Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1029 Mivel ezek elvileg tartós kapcsolatok voltak, amelyek rendszeres ajándékcserével, illetve egyoldalú ajándékküldéssel is jártak, nem csodálkozhatunk, hogy az oszmán méltóságok kedvelték a kapcsolattartásnak ezt a különleges formáját. Biztosak lehetünk abban, hogy Bethlen Gábor és az ő elhíresült „török apja", Gürdzsí Mehmed pasa között sem csak „érzelmi" szálak voltak, bármennyire is fontosnak tartotta kiemelni Bethlen egyik monográfusa, Rugonfalvi Kiss István, hogy a fejedelmet a pasa „nemkülönben szerette, mint édes gyermekét".3 0 Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy valójában milyen érzéseket táplált az idős grúz származású eunuch a fiatal erdélyi politikus iránt, amikor a fiává fogadta, az ifjú Bethlen karrierje számára azonban biztosan előnyös lehetett, hogy I. Ahmed szultán uralkodása alatt (1604-1617) a birodalom felső vezetésének egyik igen fontos tényezőjét, a válide (az anyacsászárnő) kegyencét vallhatta pártfogójának. Neki — Bethlennel együtt — aktív szerepe lehetett Rákóczi Zsigmond lemondatásában, és 1626-ban bekövetkezett, halállal végződő bukásáig fontos tagja maradt a szultáni dívánnak. Közben mindvégig megmiképpen „Báthori István uram bátyám Memhet basát [Szokollu Mehmed nagyvezírt], atyja helyet tartotta, apám gyanánt ismerem és tartom" TMAO I. Pest 1868. 58. - A jelenség további példái: az 1529-ben I. János király segítségére érkező csapat és a király hada között kezdetét vette a barátkozás, s ennek során a király egyik vitéze, Csorba Ferenc „egy nagy törököt fogadott testvérévé hite alatt." Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1979. 223.; „Bali bég, aki most a budai basa [1542-1543], és aki sok jótéteménnyel halmozott el, mert előző fogságom idején a mindenható Isten ennek az embernek az útján ajándékozott meg mostani életemmel. Abban a fogságomban fiává fogadott a basa, én pedig őt apámmá, és jóllehet nem kevés idő telt el az ő budai bevonulása óta, mégsem küldtem hozzá eddig senkit, nem akarván ezt Szent Felségtek tudta nélkül tenni." Perényi Péter levele I. Ferdinánd királynak, 1542. április 1. (http://mek.niif.hu/06200/06205/html/sztarai0435/sztarai 0435.html) Letöltve: 2012. május 7.; Ifj. Bethlen István és a Bethlen családdal régóta jó viszonyt ápoló Muharrem szolnoki bég hasonló viszonyáról: „a gróf a szomszédságában apjának tartja és hívja vala." Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. Bp. 1980. 133.; Muharrem bégről 1. Tomkó Viktor: Török közigazgatás Magyarországon: a szolnoki szandzsákbégek története. II. Zounuk 20. (2005) 38-47.; Mikó Ferenc is azt javasolta I. Rákóczi Györgynek, hogy fogadja apjává az 1634-ben a lengyelek ellen felvonuló oszmán had szerdárját, az egykori budai pasát, Mürtezát, mivel „oly emberségesen, oly nagy szeretettel ajánlja magát, én még mást nem láttam hozz hasonlót, hanem Merhan Húszain passât szegény urunkhoz. ... Jó volna nagyságodnak most ezzel az alkalmatossággal apjává fogadni, vagy kétszer is maga már fiának mondotta nagyságodat, az jó alkalmatosságért ne szánjunk kicsiny költséget kegyelmes uram". Mikó Ferenc jelentése, 1634. szeptember 13. Deke-Barabás, 140.; 1644 márciusában az egri pasa „ígéretekkel fogadta, hogy nagyságodnak [I. Rákóczi Györgynek], mint testvératyjafiának akar szolgálni." Szentpáli István jelentése, 1644. május 3. Uo. 688.; A hazai szakirodalom azonban nem különösebben veszi komolyan az ilyesféle viszonyok említését: Takáts S.: Rajzok i. m. 1. k. 57.; Szakály F.: Mezőváros i. m. 320.; E szokás bizánci és muszlim előzményeiről, az örökbefogadások módozatairól és politikai céljairól: Louis Bréhier: A bizánci birodalom intézményei. Bp. 2003. 300-301.; Paul G. Forand: The relation of the slave and the client to the master or patron in medieval Islam. International Journal of Middle Eastern Studies 2. (1971: 1. sz.) 59-66. 30 R. Kiss István: Az átértékelt Bethlen Gábor. Debrecen, 1927. 22. A szerzőnek igazat kell adnunk, abban, hogy az általa bírált Szekfű Gyula részéről valóban kísérlet sem történt, hogy „legalábbis felemlítse azokat a török urakat, kikkel Bethlen közelebbi ismeretségbe jutott, és akiknek barátsága reá nézve nagyjelentőségű lett." Uo.; Gürdzsí Mehmed portai pozíciójáról: Günhan Börekqi: Factions and Favorites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors. Dissertation. The Ohio State University. 129. (http://www.fatih.edu.tr/~ayasar/HIST236/borekci% 20PhD.pdf) Letöltve: 2012. április 29.; Gürdzsí Mehmed 1608-ban, Kujudzsu Murád nagyvezír távozása után a hódoltsági oszmán hadak szerdárjaként Belgrádban volt. Maximilian Brandstetter: Utazás Konstantinápolyba. 1608-1609. Ford. Tóth Béla. Bp. 2001. 37-38.
