Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1026 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Rajtuk kívül 1637-ben bukkant fel az erdélyi követjelentésekben egy tótváradjai születésű „erdeli fiú", akiből ekkorra már Dámád Ahmed vezír lett. Az ő csillaga keleten emelkedett fel: 1633-ban aleppói beglerbég, majd IV Murád szultán kegyeltjeként 1637-ben dívánülő vezér lett. 1639-ben I. Ahmed leányát, Ajse szultánt kapta feleségül. Az 1640. évi szultánváltás után elkerült Isztambulból, több ízben damaszkuszi pasa, majd 1643-tól 1644-ben bekövetkezett haláláig ismét dívánülő vezér volt. Erdélyi származásáról azonban ő sem feledkezett meg, jó viszonyt ápolt I. Rákóczi György diplomatáival. Végül az 1657-ben Isztambulba érkező svéd követek is találkoztak egy idős, Júszuf nevű, magyar származású pasával, akinek a személyét egyelőre még nem sikerült azonosítanunk.2 3 Természetesen egy trónviszályokkal, polgárháborúkkal sújtott ország szülöttei között az etnikai összetartozás érzése nem szülhetett feltétlen bizalmat és nem jelenthetett biztos támaszt sem. A renegátokat sokféle módon gyalázó vádak ellenére bizonyára nem az volt a fő gond velük, hogy lefizethetők voltak (hiszen keresztény „megbízóik" éppen ebből szerettek volna hasznot húzni), hanem az, hogy a „látszólag" Erdély — vagy más ország — szolgálatába szegődött renegátok jó része a fizetség ellenére sem volt hűséges megbízóihoz.2 4 A nagyobb haszon reményében például a 16. század végén nem csak a Báthoriak uralmát támogatták, hanem a trónkövetelő Bekes Gáspárnak is segédkeztek, és közben az erdélyi információikat kiárusították a Habsburg uralkodók isztambuli rezidensének is. A kényszerből törökké lett kalandor, Márkházi Pál — Ibrahim dragomán-1589. szeptember 18. Veress, E.: Documente i. m. 3. k. 195.; Az 1580-1590-es évek fordulóján mindenesetre már bensőséges viszonyt ápolt az erdélyi fejdelemmel egy Iszkender nevű aga, aki a budai pasák szolgálatában tevékenykedett, mint magyar deák, és korábban Erdélyben is megfordult a budai pasa követeként. (Takáts Sándor: Rajzok a török világból. Bp. 1915. I. k. 83-84.; Az erdélyi hármastanács Gyczy János váradi kapitánynak, 1585. január 7. Veress E.: Báthory István király levélváltása i. m. 283., ugyanők, 1585. január 13. Uo. 285.); Deák Mehmed pasáról: Papp Sándor: Török-magyar tárgyalások és szerződéskötés 1605-ben. História Manet. Volum Omagial Demény Lajos (Emlékkönyv). Szerk. Violet Barbu - Tüdős Kinga. Bukarest-Kolozsvár 2001. 120-121.; vö. még Uő: Bocskai István török politikája a felkelés előestéjén. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004: 4. sz.) 1199.; Újabban Papp Sándor egyértelműen állást foglalt a Bocskai követeként Isztambulban működő Mehmed kihaja és a későbbi Deák Mehmed pasa azonossága mellett (Papp S.: Bethlen Gábor i. m. 931.), míg az 1614-1615-ben Bocskai ügyét szolgáló török diák esetében korábban felmerült egy Csanádi János nevű, kolozsvári diákkal való azonosítás lehetősége. Bocskai kíséretében a Rákosmezőn. Szerk. Csonka Ferenc - Szakály Ferenc. Bp. 1988. 188. 23 A Dámád, Szürüdzsü és Dzselep melléknevű Ahmed vezérről: Szalánczi István jelentése, 1637. november 2. Beke-Barabás, 441.: 3. jegyzet; Réthy István jelentése, 1639. május 14. Uo. 416., Ré hy István jelentése, 1639. június 18. Uo. 419-420.; Mehmed Süreyya: Sicill-i Osmâm. I. Istanbul 1996. 205.; M. Çagatay Uluçay: Padi§ahlarm kadinlari ve kizlari. Ankara 2001. 50.; Erdélyi öntudatáról: „nagyságodghoz való jó akaratját ajánlja, hoc addito ő rúla is, erdélyi lévén nagyságod el ne feldekezzék, mint egyéb nemzetségrűl." Réthy István, 1639. június 18. Beke-Barabás, 419-420.; végül Júszuf pasáról: Claes Rálamb: Diarium under resa till Konstantinopel 1657-1658. Utg. av Christian Callmer. (Historiska handlingar 37/3.) Stockholm 1963. 105. Az adatot Kármán Gábortól kaptuk, amelyet neki ezúton is köszönünk. 24 Komoly történeti tapasztalatok táplálták a muszlimmá vált renegátokról szóló erdélyi „előítéleteket". Vö. Kármán Gábor: Átkozott Konstantinápoly': Törökkép Erdély 17. századi portai követségén. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2008. 30-36.; Uő: Harsányi Nagy Jakab változó törökképe In: Identitás és kultúra i. m. 123-124.
