Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1027 ként, majd bégként — sem feledkezett meg a Báthoriakkal szemben táplált ellenségeskedésről, s fia is aktívan kivette részét 1612-1613-ban Báthori Gábor fejedelem megbuktatásából. Nem volt ez másként a későbbiekben sem: a 17. század első felében nem egy erdélyi kapitiha és követ próbált volna szabadulni a köpönyegforgató Zülfikár tolmács „szolgálataitól", aki a haszon reményében szinte egyetlen alkalmat sem „hagyott ki", amivel kellemetlenséget okozhatott erdélyi „gazdáinak".25 „Atyafiak " Nem csoda, hogy így sok külföldinek támadt olyan érzése, hogy minden megvehető az Oszmán Birodalomban, még a „jó akarók" is. A „hivatali befolyással való üzérkedés" teljesen normális viselkedésnek számított, és a 17. század zűrzavaros időszakaiban a Portán sokan igyekeztek magukat hatékony közbenjáróként „reklámozni" a potenciális „ügyfeleknek". 1646-ben például Szálih nagyvezír — a sikeres pártfogó szerepében tetszelegve — így kínálgatta „szolgálatait" az erdélyi követnek: „Tudjátok-e, mint vala dolga Vasziliának [Vasile Lupu moldvai vajdának] itt benn, s még az mikor Máthé vajda kiűzte vala s vajdaságának helyére állatásában jót cselekedtem vala vélle, akkor cselekedett vala emberséget velem, most ebben az állapotjában megemlékezém én arról s mit cselekedém, az ő gonosz akaróját kivetém az ő kívánságára (az az patriarcha, esmét Sziausz passa az zelsitrei [szilisztrail passa ki vala), azon kiül minden dolgát jó végben vűm".26 Ebben a rendszerben azonban nem csak az alávetet vazallusoknak vagy az idegen hatalmaknak volt szüksége erős érdekérvényesítő módszerekre. Az egész eliten belül folyamatos és egyre élesedő verseny zajlott a jobb lehetőségek, a javadalmazóbb állások, a nagyobb hatalom megszerzésének érdekében. E célok elérésében a hagyományos családi kötelékek mellett nagyon fontos szerep 25 Az 1570-es évek kétkulacsos portai politikájáról: Bekes Gáspár levele Ahmed bégnek, 1571. május 27. Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 17., Antalffy Imre levele Bekes Gáspárhoz, 1574. Uo. 178-179., Ahmed csausz levele Báthori Istvánnak, 1574. december 28. Uo. 185-188.; összefoglalóan Szádeczky Lajos: Kornyáti Bekes Gáspár. 1520-1579. Bp. 1887.; a Habsburgok információszerzéséről 1. Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Ford. Kovács József László. Bp. 1986. 169., 177.; a renegát Ibrahim bég és fia, Deák Mehmed viselt dolgairól: Bethlen Farkas: Erdély története. III. k. Bp. 2004. 121-122., 159-161., 222-225., valamint Papp, S.: From a Transylvanian Principality i. m. 57-67.; Cziráki Zs.: Brassó i. m. 852-874.; Zülfikár a Habsburg követség fizetett informátora volt (Meienberger, P: Johann Rudolf Schmied i. m. 268-270.; Kármán G.: Egy közép-európai-odüsszeia i. m.), aki 1632-ben a Habsburg követség munkáját aktívan támogatta, hogy az erdélyiek ne kaphassanak engedélyt a svédekkel való szövetségre, emiatt azután elvesztette szpáhi birtokát (Körössy István jelentése, 1633. augusztus 4. Beke-Barabás, 57.), 1633-1636-ban Székely Mózes és Bethlen Istvánt is támogatta titkon, ami miatt Sebesi Boldizsár kapithia megpróbálta őt kizárni az erdélyi szolgálatból, mivel: „sőt csudálkozásra méltó dolog, hogy mi magunk akaratja szerint fizetésünkkel, kenyerünkkel, ruhánkkal ellenséget nagyot tartunk kebelünkben, minden keresztyén emberek csudálkoznak rajtunk, az kik ittben tudják dolgát. Kegyelmetek egész tanáccsal ő nagyságával együtt keresse más módját, mert bizony megárt nekünk az ő tolmácssága, eddig is igen sokat ártott, többet is fog ártani, ha kegyelmetek más módját nem keresi." Sebesi Boldizsár jelentése, 1635. augusztus 5. Beke-Barabás, 199.; 1644-ben ismét aggasztóan sokat traktált a Habsburg követség tolmácsaival. Hajdú György jelentése, 1644. március 15. Uo. 670. 26 Szalánczi István jelentése, 1646. december 5. Beke-Barabás, 808.
