Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1020 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Már Báthori (Báthory) István fejedelem is nagyon jól tudta, hogy „csak az ajándékokkal lehet megtartani a törökök kegyét és jóindulatát". így például 1572-ben — az oly sokszor emlegetett szabad fejedelemválasztás joga ellenére — a szultáni ahdnáme nem csak Báthori István, hanem családja számára is biztosította az erdélyi fejedelmi méltóságot, ennek fejében viszont 20000 aranynak kellett Ahmed csausz és Ferhád fia, Mehmed dragomán segítéségével a nagyvezír, Szokollu Mehmed kincstárába vándorolnia. 1583-ban sem véletlenül kínáltak a Portán nem kevesebb, mint 10000 tallért az aktuális trónkövetelő, Márkházi Pál kiadatása fejében.1 2 A 17. század első felében Bethlen Gábor hasonló kiadásairól viszonylag keveset tudunk, ám utóda, I. Rákóczi György — ha kényszerből is — legalább ígéreteiben bőkezű fejedelemnek bizonyult a Porta irányában, jóllehet nem erről híresült el a magyar históriában. Erdélynek csak 1636-ban 56000 tallérjába került volna, hogy Isztambulban szemet hunytak az előző évi „sajnálatos" szalontai „incidens" felett, hogy Rákóczi megtarthassa trónját. A pénzből 40000 tallért maga a szultán kapott volna, 10000-et Bajrám pasa, a nagyvezér isztambuli kajmakámja, 6000-et pedig a szultán kegyence, Szilahtár Musztafa pasa, akiknek a segítségével a fejedelem diplomatái nyélbe ütötték az „üzletet" Isztanbulban - úgy tűnik azonban, hogy ezt a pénzt végül mégsem fizették ki az érintetteknek. Ed. Gerelyes Ibolya. Bp. 2005. 131-143.; jogi státuszáról: Papp Sándor: Muszlim és keresztény közösségek, egyházak és államok autonóm rendszerei az Oszmán Birodalomban. Keletkutatás (2011: tavasz.) 25-26.; a birodalmon belüli hivatalvásárlások egyre bonyolultabbá váló rendszeréről: Fodor Pál: Vállalkozásra kényszerítve. Az oszmán pénzügyigazgatás és hatalmi elit változásai a 16-17. század fordulóján. Bp. 2006. 77-83.; Az erdélyi ügyek birodalmi szempontú „neutralitását" remekül érzékelteti az 1630. évi fejedelemválasztásra érkező küldött, Arnót Ali aga esete, aki Kemény János beszámolója szerint két tökéletesen egyforma, egy I. Rákóczi Györgyöt és egy Bethlen Istvánt támogató szultáni fermánt hozott az országgyűlésnek, hiszen a Portának valójában mindegy volt, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően az oszmánok hatalmát egyformán elismerő két jelölt közül végül is kiből lesz ténylegesen fejedelem. (Kemény János önéletírása. Kiad., bev. V Windisch Eva. Bp. 1980. 132-133.); I. Rákóczi György portai kapitihájának, Sebesi Boldizsárnak a véleménye szerint: „Elég példa Máté vajda kegyelmes uram nekünk, ha ő nagysága a sok ajándékkal be nem dugta volna avagy most is untalan be nem dugná szájokat, eddig is nem tudom mint lött volna dolga; bizony kegyelmes uram Máté vajda ő nagysága is vagyon, néz amit néz országának megmaradására, de főképpen forgatja az maga uraságában való megmaradását." (1640. december 18.) I. Rákóczy György és a Porta. Levelek és okiratok. Szerk. Beke Antal - Barabás Samu. Bp. 1888. (a továbbiakban Beke-Barabás) 541.; Számtalanszor bebizonyosodott azonban, hogy az oszmánok politikai céljaival szemben, ,jó akarók" nélkül pusztán a pénz sem „működhetett" önmagában: az 1568. évi drinápolyi béke után János Zsigmond követei állítólag 40000 aranyra emelt éves adót és 50000 arany egyszeri ajándékot kii áltak, ha a Porta a megkötött béke dacára engedélyt ad a Habsburgok ellenében némely elveszett területek visszaszerzésére, és a békekötés előírásai ellenére eltűri a magyarországi emigránsok áttelepedését Erdélybe - akkor azonban hiába. Mivel János Zsigmond tíz év alatt már többször rángatta vissza a birodalmat a Habsburgokkal való háborúskodásba, s állítólag az 1566. évi találkozó alkalmával Szokollu Mehmed nagyvezírrel is megromlott a viszonya, a Porta ekkor mégsem állt kötélnek. Károlyi Árpád: A Dobó-Balassa-féle összeesküvés története, 1569-72. Bp. 1879. 21. 12 Báthori „elvi" állásfoglalása: Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel. I-XXI. (1540-1699). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1875-1898. (a továbbiakban EOE) II. 485. A Báthori Istvánnak adott „családi' ahdnáme áráról: Ahmed csausz Báthori Istvánnak, 1573. október 13. Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 95., ill. Szokollu Mehmed titkos üzenete Mehmed dragomántól, 1573. október. Uo. 102.; Márkházi „ára": Báthori István levele az erdélyi hármastanácshoz, 1583. április 11. Veress Endre: Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal (1581-1585). Bp. 1948. 38.
