Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1021 1642-ben az ifjú II. Rákóczi György fejedelemségének elismertetése sem volt ingyen: hosszú alkudozás után végül 13000 tallért kellett kifizetni a nagyvezírnek. (Az ilyen dinasztikus „trónbiztosító" lépések árát mindig is szerették megkérni a Portán. 1652-ben II. Rákóczi György fiát, a hét éves I. Rákóczi Ferencet a Porta a szultánnak átadott 5000 arany és sok drága ajándék fejében erősítette meg a fejedelemségben, s a 17. század végén ezért húzódott évekig az ifjú II. Apafi Mihály beiktatása is.) 1643-ban pedig az erdélyi követek 40000 tallérban alkudtak meg Kemánkes Kara Musztafa nagyvezírrel a Habsburg-ellenes háborúra szóló engedély árában, aki a pénz felét magának, felét pedig Ibrahim szultánnak kérte. Igaz ebből — a nagyvezír bukása miatt — végül valószínűleg csak a szultánnak járó pénzt fizették ki.13 Közbenjárók A megvesztegetéshez/megajándékozáshoz azonban meg kellett találni a megfelelő csatornákat, ami kellő helyismeret nélkül nehezen sikerülhetett. Kezdetektől szükség volt tehát közvetítőkre, akik jól kiismerték magukat a Porta külföldiek számára bonyolult viszonyai között. Az ilyesfajta közvetítő archetípusa a 16. század elején esetünkben Lodovico Gritti volt, akit János király követe, Hieronim Laski azért vont be a portai tárgyalásokba, mert „az én uram megértette, hogy te itt élsz, hogy te kegyben állsz a pasák előtt, ezért megkér arra, hogy tanácsadóm légy itt a Portán, amelynek szokásait nem ismerem". S a 13 Zülfikár aga ugyan azt állította később az erdélyi diplomatáknak, hogy Iszkender és Deák Mehmed pasa segítségével Bethlen „nagy summával" lefizette a Portát, hogy ne Szilvási Bálintot [valójában Boldizsárt], hanem őt segítsék a fejedelmi székbe. Réthy István jelentése, 1643. február 3. Szilágyi Sándor: Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez, Bp. 1883. 715.; I. Rákóczi György fejedelemségben maradásának ára: Naszúhpasazáde Hüszejn budai vezér levelei I. Rákóczi Györgyhöz, kelet nélkül. Török-magyar-kori államokmánytár. Szerk. Szilády Áron - Szilágy Sándor, [továbbiakban TMÁO] II. Pest 1869. 473., 1636. december 19-28. TMÁO II. 478.; II. Rákóczi György megerősítésének árára 1. Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 108.; az ő fia, I. Rákóczi Ferenc fejedelem megerősítésének költségeiről: Alois Veltzé: Die Hauptrealtion des kaiserlichen Residenten in Constantinopel Simon Reniger von Reningen 1649-1666. Die Mitteilungen des k. u k. Kriegsarchivs (1902) 86-87.; az 1644. évi Habsburg-ellenes hadjárat engedélyének áráról: I. Rákóczi György utasításai, 1643. november 19. Beke-Barabás, 634., 648.; Egy erdélyi szemtanú szerint Köprülü Mehmed nagyvezír is ezeket az eseteket hangsúlyozta 1658 őszén: „Bethlen Gábor Fejedelmsegeert mit adott, Catharina Asszony ismét mit adott mit nem, tugjatok e hogy Rákóczy György adot Eotven ezer Tallért, az mostani nyedven ezeret, Fia adott hatvan ezeret, hol az ti szabadsagotok?" Németh István: „Ugyan ott Jenőnél Ur Barcsai Akos Fejedelemmé téteték" (Ismertlen magyar nyelvű forrás Barcsay Ákos török követjárásáról). Keletkutatás (1996: tavasz) 78-79.; Később Apafi Mihálynak is többször kellett az ország kincsesládáinak mélyére nyúlnia: 1678-ban Béldi Pál trónkövetelővel szemben kellett „ellenajánlatként" 80000 tallért ígérnie a Portának: „és amennyivel több volt a 80000 tallér a Béldi 10-15 ezer forintjánál, annyival volt több igaza Apafynak és követségének." Deák Farkas: Uzoni Béldi Pál, 1621-1679. Bp. 1887. 185-189.; 1681-ben pedig a nagyvezírének és a szultánnak felkínált 25000-25000 tallérral sem érték volna már be a Portán, így csak a 1683. évi bécsi oszmán kudarc utáni kényes politikai helyzetben tudták az erdélyi diplomaták viszonylag „olcsón", fele ennyiért elérni az ifjú fejedelem beiktatását. A II. Apafi Mihály megerősítéséért 1681-ben kínált 25-, majd 50000 tallérról — ami helyett a Portán 225000 tallért kértek —, s a végül 1684-be a szultánnak kifizetett 25000 tallérról 1. Jakab Elek: Az utolsó Apafi. Történelmi Tár [a továbbiakban TT] 21. (1875) 9-10.
