Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017

II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1019 II. A keretek: az Oszmán Birodalom politikai rendszerében A Jó akarat" ára A legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módszer, amely az erdélyi fejedelmek rendelkezésére állt portai ügyeik „intézésében", az az alkalmi vagy tartós korrupció volt, amellyel majd minden külföldi állam képviselői éltek, ha valamit el akartak érni Isztambulban. Ha az éves adó mellett esztendőről esztendőre rendre beszolgáltatott igen tetemes mennyiségű rendszeres „ajándékot" nem is soroljuk ebbe kategóriába, az apró hírekért adott kisebb, csupán néhány tallérnyi összegektől kezdve a nagyszabású politikai manőverek fejében akár ezer számra is kifizetett aranyakig terjedt a skála. Szinte minden cél elérése pénzbe került, az ügyintézésének ezt a szinte intézményesített módját talán már nem is érdemes „korrupciónak" nevezni, hiszen időről-időre a rendszer nagyjait, sőt magát a szultánt kellett „korrumpálni".1

0 Ha a külföldi hatalmak esetében fel is merülhetett az a kérdés, hogy a tőlük származó rüsuet fejében egyes birodalmi tisztségviselők esetleg „hazaárulást" követhettek el, Erdély kapcsán e jelenség teljesen más színezetet kap. A fejedelemség ugyanis az oszmánok szemszögéből a birodalom részének számított, és az erdélyi uralkodók célkitűzéseinek zöme — amely saját uralmuk vagy dinasztiájuk uralmának megtartását, esetleg kiterjesztését célozta —, így az azok fejében átadott ajándék is ezen a birodalmi „rendszeren" belül maradt, éppúgy, mint egy valódi szandzsák- vagy beglerbég esetében.1

1 10

Az „ajándékok" intézményesüléséről és az ezek révén elérhető célokról, illetve azok korlátairól: ÁgostonGábor: Birodalom és információ. Konstantinápoly, mint a koraújkori Európa információs központja. In: Az értelem bátorsága i. m. 44.; Papp S.: Korruption i. m; Radu G. Páun: Belső ellenségek: Hatalmi kapcsolathálók és oszmánellenes katonai lázadások a 16-17. századi Havasalföldön és Moldvában. Korall 13. (2012: 48. sz.) 64-65.; A sokat emlegetett alacsony erdélyi adó mellett érdemes lenne számon tartani például a Báthori-korban a szultánnak adott 100 gira — 24500 gramm —ezüstöt, a fővezírnek évente adott 5000 tallért és 20 gira — azaz 4900 gramm — ezüstöt, és az alacsonyabb rangú vezéreknek adott évi 1200-2200 tallér és 30-50 gira — azaz 7350-12250 gramm — ezüstöt is! Szalay László: Erdély és a Porta. Pest 1860. 115., 300.; A Jagelló-kor Magyarországának érezhetően hasonló politikai kultúrájának értelmezése sok tekintetben hasonló dilemmákat vet fel. Fraknói Vilmos: Magyarország és a cambray liga, 1509-1511. Bp. 1883. 3-16., 22-25., 44-58., 68-72., 87.; Bruckner Győző: Magyarország belső állapota a mohácsi ütközet előtt. In: Mohácsi emlékkönyv 1526. Szerk. Lukinich Imre. Bp. 1926. 25-33.; vö. „Egyetlen adatunk sincs arra, hogy magasabb pozíciót betöltő személy az ellenségtől, töröktől, tatártól egyetlen fillért is elfogadott volna", „a külföldi kapcsolatok a kintről várt segítség reményében fogantak, elkerülhetetlenül együtt jártak tehát a segítséget ajánlók befolyásának elismerésével. Konkrétan és esetenként a közvetítő politikus személyén keresztül, aki idebent ama külföldi érdekeltség lekötelezettjeként, képviselőjeként, „ügynökeként" szerepelt.". Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Bp. 1981.; „A magyar államférfiak közül egyedül Bakócz állt ki Velence mellett, politikai tisztánlátásból vagy korrupcióból, egyre megy, de ellenkező döntést sem a király, sem vezető tanácsosai nem mertek hozni"; „Nehezen elképzelhető, hogy Perényi és Szatmári kancellár valóban Dalmácia megtámadására készült, de az valószínű, hogy a köztársaságot „előnyös és illő" ajánlat megtételére akarták kényszeríteni": Pálosfalvi Tamás: Bajnai Both András és a szlavón bánság. Szlavónia, Európa és a törökök, 1504-1513. In: Honoris Causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor - Rácz György. Bp.-Piliscsaba 2009. 265., 268. 11 Az erdélyi fejedelmek birodalmon belüli szimbolikus oszmán státuszáról: B. Szabó János: The Insignia of Princes of Transylvania. In: Turkish Flowers. Studies on Ottoman Art in Hungary.