Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 949 Az utolsó mondat, illetve az oszmán-magyar kapcsolatokról alkotott eddigi kép arra ösztönöz, hogy kritikával kezeljük a fenti sorokat. Először is kiderült, hogy nem csak hárman voltak beavatottak, akik ismerték a korábbi tervet. Iszkender pasa Szilisztráról és Graziani Moldvából határozottan be akartak avatkozni az erdélyi uralmi rendszerbe. Az a mondat, amely éppen a fentiek bizonyítására, erősítésére szolgálna pedig, miszerint ha Bocskai életben maradt volna, ő sem kapta volna meg egyszerre Erdélyt és Magyarországot, már a 15-16 évvel azelőtt lefolyt eseményekben való teljes tájékozatlanságra utal. Egyrészt Bocskai már 1604 novemberében megkapta a magyar nemzet királya és az Erdély fejedelme titulust, másrészről pedig a zsitvatoroki békeszerződés megkötésekor is mindent megtett az oszmán hatalom, hogy a Felső-Magyarország és a Dunántúl egy része ne kerüljön II. Rudolf uralma alá, hanem maradjon Bocskai kezében. A fejedelem halála után pedig Homonnai Drugeth Bálintot szintén a két országrész urának szánták.13 2 A gyakran megmásíthatatlan oszmán álláspontnak tartott, fenti „rendezési terv" tehát nem tekinthető a Porta egységes vélekedésének. Akik hangoztatták, azok a kialakult Habsburg-oszmán viszonyrendszer fennmaradásában, a béke megszilárdításában voltak érdekeltek. Ebből adódóan Bethlen békebontó és háborús terveit messzemenően ellenezték. Az ahdnáme kérdése: Kötött-e a cseh-magyar konföderáció békét a szultánnal és új alapokra helyezték-e a zsitvatoroki békét? Borsos naplójából kitetszik, hogy egyik török méltóság esetében sem lehetett a „kártyáikba látni". Visszatérő motívum minden megnyilatkozónál, hogy várják Bethlen megkoronázásának hírét, mert akkor van csak esély a II. Ferdinánd királlyal kötött béke felbontására.133 Güzeldzse Ali pasa nagyvezír csak jelentős késéssel, 1620. március 18-án fogadta a magyar és az erdélyi követeket. Miután megígérte, hogy hamarosan mindegyiket a szultán elé bocsátja, eldöntötte, hogy haza fogja engedni őket, mert a cseh és konföderált országok követsége addig nem indulhat el Magyarországról a Portára, amíg azok vissza nem térnek. Borsos ekkor fejezte be követségét, a kapitihaságot, és 1620. április 28-án ért haza Marosvásárhelyre.13 4 Nem mindenkinek volt azonban ilyen szerencséje, az öreg Balassi 1621. január 4-én Konstantinápolyban elhunyt, a fejedelmi szolgálatot csak így tudta „bevégezni".13 5 132 Papp Sándor: Bocskai István török politikája a felkelés előestéjén. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004: 4. sz.) 1198-1211.; Uő: Homonnai Drugeth Bálint fellépése Bocskai örököseként. Studia Caroliensia (2006: 1. sz.) 133-152.; Uő: A zsitvatoroki békéhez vezető út. Egy állítólagos Habsburg ígéret hátteréhez. In: „Frigy és békesség legyen..." A bécsi és a zsitvatoroki béke. (A Bocskai-szabadságharc 400. évfordulójára VIII.) Debrecen 2006. 267-298.; Uő: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben. Századok 142. (2008: 4. sz.) 807-848. 133 Borsos. T.: Vásárhelytől i. m. 403. 134 Uo. 408. 135 Tholdalagi i. m. 231.; Bethlen Gábor krónikásai i. m. 144.
