Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Bilkei Irén: Megyei köznemesi társadalom a Mohács utáni évtizedekben. Zala megye negyedszázada a Habsburg-uralom kezdetén (1526-1550) V/1147
MEGYEI KÖZNEMESI TÁRSADALOM A MOHÁCS UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN 1169 szeresen tartottak gyűléseket, pontosabban szólva ettől kezdve rendszeresen dokumentálható megtartásuk. Összehívásuk gyakoriságát az adott helyzet határozhatta meg, mert különösebb rendszeresség a szórványadatok rendjében sajnos nem figyelhető meg bennük. A gyűlések színhelye a középkorihoz15 8 képest annyiban változott, hogy egyre többször került át Kehidáról Kapornakra.15 9 Közben ítélőszéket tartottak a járások székhelyén is, mint 1542. július 9-én Csabrendeken a tapolcai és szántói járás nemeseinek részvételével.16 0 A későbbi években a közgyűlési székhely teljesen Kapornakra került át, ami miatt Csányi Ákos, Nádasdy Tamás vezető szervitora, korszakunk fontos szereplője egyik levelében külön is méltatlankodott: „... mai napon [azaz 1558. január 2. - B. I.] zolkabíró hirdete ezten ez napra Kapornakra giűlésbe, az Bánfi urak zavával, királi Ufelsége akaratjából, jól lehet az mi giűlés heliünk Kedhida és Zent Gerolt" [értsd: Szentgrót].161 Egyébként tőle tudjuk a korabeli magyar szóhasználatot is, amely következetesen különítette el a „gyűlés" és a „szék" szavakat, az előbbin a congregatiót, az utóbbin természetesen a sedriát értve. Az autonóm megye kialakulásának folyamatára, a vármegye önkormányzati jellegűvé válására16 2 a későbbi évtizedek közgyűlési jegyzőkönyvei adnak majd választ.16 3 A megye és a területén működő hiteleshelyek közötti kölcsönös kapcsolatra természetesen már a középkorból vannak adatok. A vármegyék tevékenységére már a 15. században fontos forrást jelentenek a hiteleshelyi oklevelek, főleg a kikiáltott közgyűlések ügyei. A vármegye is részt vett az igazságszolgáltatásban, a nagybírák hasonló mandátumokat intézhettek hozzá, mint a hiteleshelyhez, de a vármegye nem lett hiteleshely, mert nem volt autentikus pecsétje.16 4 A közgyűlésen (ami nem azonos a koraújkorban fokozatosan kialakuló megyegyűléssel) részt vett a hiteleshely embere is, hogy a szükséges feladatokat elvégezhesse.16 5 A 14-15. században néhány dunántúli megyében szokásban volt, hogy ugyanolyan kérést intéztek a hiteleshelyekhez a nagybírák,16 6 mint a megyékhez - ezek között volt Zala megye is. Megyénkben a jelentősebb forgalmat lebo-158 Csukovits Enikő: Sedriahelyek-megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39. (1997: 3-4. sz.) 361-385. 159 1541-ben és 1542-ben „congregalionem ad possessionem Kethyda": Bilkei /.: Regeszták II. 39. Nr. 240.; 1543. június 10.: „in oppido Kapornak [...] sedis iudiciariae": uo. 58. Nr. 282.; 1544. október 2.: „in congregalione Kapornak" mutatott be Péter szerzetes egy idézőlevelet a vármegye tisztségviselőinek. 160 Bessenyei J.: Török Bálint i.m. 208-209. Nr. 286.: „vicecomites ac universitas et iudlium [...] sedis [...] ad oppidum Czabrennek universaliter convenissemus ct consedissemus." 161 Őze S.: Csányi Ákos i.m. II. 4-5. Nr. 225. 162 Föglein Antal: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből. Századok 57-58. (1923-1924) 467-492.; Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Szerk. Zsoldos Attila. Bp. 2001. 147. 163 Bilkei I. - Turbuly E.: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei regeszták i.m. 164 Tringli /.: Megyék a középkori i.m. 502-504. 165 Fferenc] Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung IX/2.) Innsbruck 1914. 395-558. 166 ç Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és a 15. században Századok 136. (2002) 351-364.
