Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Harsányi Iván: A félperifériáról a centrum felé. Spanyolország és Portugália a „hosszú 19." és a még hosszabb 20. században (Ism.: Ormos Mária) VI/1558
1558 TÖRTÉNETI IRODALOM A harmadik fejezet a királyi biztos hivatalának a működéséről nyújt képet a fennmaradt ügyiratok alapján. Azonban itt sem valamiféle száraz iratismertetést kapunk, hanem olyan fajsúlyos problémák mindennapi kezelésével ismerkedhetünk meg egy soknemzetiségű területen működő magyar állami szerv munkáján keresztül, mint például a személyzeti ügyek, a hivatali nyelvhasználat, az úrbéri kérdés vagy éppen a képviselőválasztások lebonyolítása (és befolyásolása). A szerző legrészletesebben a nyelvhasználat szabályozását és a körülötte kibontakozó „nyelvharc" történetét tárgyalja II. József nyelvrendeletétől a nemzeti eszme kibontakozásán át az 1868-as nemzetiségi törvény (XLIV tc.) megalkotásáig. A negyedik fejezetben a különféle területi-etnikai alapon élvezett autonómiák (esetenként területi zárványok) miatt széttagolt közigazgatás és bíráskodás átalakításának, szervezeti egységesítésének a problémája kerül terítékre. Ugyan a Királyi Biztosság már 1872-ben beszüntette működését, az integráció igazgatási kérdéseinek a rendezése egészen 1876-ig elhúzódott (a joganyag teljes egységesítése pedig soha nem ment végbe). A szerző értékelése szerint a magyar nacionalizmus fenyegetést látott a rendi autonómiákban és az etnikai-kulturális különbözőségekben, ezért a közigazgatás átszervezésével (a székek, vidékek, a régi vármegyék, illetve a Királyföld privilégiumainak a felszámolásával) a lakosság homogenizálását kísérelte meg, ám a központosító állam csak pürrhoszi győzelmet arathatott. Ugyancsak ebben a fejezetben olvashatunk az átalakítást levezénylő főispáni kar társadalmi összetételéről, rokoni kapcsolataikról és a tipikus karrierútvonalakról, illetve a nemzetiségi tisztviselők fokozatos kiszorulásáról a közigazgatásból. A könyvet elgondolkodtató összegzés zárja. Valójában ezen oldalak elolvasásakor válik egészen világossá, hogy (talán szándéka ellenére) mennyire szomorú történetet is beszélt el nekünk a szerző. A félezer oldalas könyv lapjain minduntalan visszatér (különböző részkérdések kapcsán), majd a befejezésben ismét hangsúlyosan megjelenik az Erdélyben egymás mellett élő nemzetiségek és vezetőik romló viszonyának témája. A románok, szászok és magyarok egymás iránt érzett félelmei, a vélt és valós sérelmek, a kölcsönös gesztusok hiánya, a türelmetlenség, az elitek belső ellentétei (elég, ha csak a magyar vezetőréteg megosztottságára, az erdélyi és anyaországi, a 67-es és 48-as érdekek konfliktusára gondolunk), a homlokegyenest eltérő politikai koncepciók (rosszabb esetben a koncepciótlanság) mind-mind olyan tényezők voltak, amelyek a tényleges és végleges integráció gátjaivá váltak. Ugyanakkor maga a szerző is kiemeli, hogy a döntéshozók előtt akkoriban nem is állt követhető nemzetközi példa egy sok nemzetiség által keverten lakott térség megnyugtató módon történő egyesítésére. Az egyéni szabadságjogok kiterjesztésén alapuló fokozatos demokratizálódás programjától pedig a magyar liberálisok hamar elfordultak. Ennek történelmi felelőssége elsősorban őket terheli. Mint ahogy az első világháború óta eltelt mintegy száz évben hatalmi pozícióba került új eliteket is az, hogy nem tanultak a korábbi hibákból. Pál Judit, a kolozsvári egyetem tanára írásaival, tudományszervező munkájával, személyes jelenlétével a földrajzi távolság ellenére is meghatározó tagja a 19. századot kutató honi történészek nem túl népes táborának. Az általa feldolgozott témák kitágítják a magyar történettudomány látószögét és elmélyítik ismereteinket a kor problémáiról. Mindezekre bizonyság legújabb könyve is. Cieger András Harsányi Iván A FÉLPERIFÉRIÁRÓL A CENTRUM FELÉ Spanyolország és Portugália a „hosszú 19." és a még hosszabb 20. században Publikon Kiadó, Pécs 2011. 357 o. E könyvet forgatva az ismertető zavarba jön. Tanulmányokról van szó, különböző témákról, zömmel a Földközi-tenger északi peremén található országok más és más, de valamiben mégis hasonló, de nem csak egymás között hasonló és nem csak egymástól eltérő történetéről, hanem egyúttal arról a nemzetközi mezőnyről is, amelybe beleilleszkedik. Ráadásul egy meglehetősen hosszú időszakaszról. Ez úgyszólván lehetetlenné teszi a tartalmi ismertetést. Ha az ismertető kiragad néhány tanulmányt a sokaságból, úgy teljesen igaztalan lesz a többivel szemben. Ha közös
