Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269
TANULMÁNYOK Kiss Gergely AZ ESZTERGOMI ÉRSEK KIRÁLYI EGYHÁZAK FELETTI JOGHATÓSÁGÁNAK KIALAKULÁSA A 11-13. SZÁZADBAN* Korábbi kutatásaim során a királyi egyházakkal kapcsolatban elsősorban arra kerestem a választ, hogy mely intézmények tartoztak e csoportba, feltételezve azt, hogy felettük az esztergomi érsek joghatósága érvényesült.1 Ez lényegét tekintve meg is felel a valóságnak, azonban az eddigi vizsgálatok tapasztalata alapján egyre inkább körvonalazódni látszik, hogy itt is — akárcsak az egyes intézmények esetében — jogfejlődésről van szó, nem pedig statikus jogállapotról. A következőkben e folyamat fontosabb állomásait mutatom be.2 Az egyik kulcskérdés az esztergomi érsekség vezető szerepének kialakulása. Az I. István-kori egyházszervezés egyik leglényegesebb eleme az önálló egyház (tartomány) kialakítása volt, ami eleve feltételezi Esztergom vezető szerepét. A 11. század eleje és a 12. század közepe közötti időszak forrásai azonban ennek mintha ellentmondanának. Míg a külföldi források egyértelműen Esztergomot tekintették a magyar egyház fejének,3 addig a hazai kútfőkben ez nem rajzolódik ki ilyen egyértelműen. Bár van néhány példa Esztergom vezető szerepének kiemelésére,4 éppen ezek bizonytalan hitele miatt felvethető a magyar * A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00530/08/2) támogatásával készült. Ezúton köszönöm Thoroczkay Gábor értékes tanácsait. 1 Ennek rövid összefoglalására 1. Kiss Gergely: „... iurisdictionem ... in abbatiis et praeposituris regalibus, ecclesiae Strigoniensi per Ungariam ubicunque subiectis ...". A királyi egyházak helye a középkori magyar egyházi hierarchiában. Eredmények és kutatási lehetőségek. In: Medievisztikai tanulmányok. A IV Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2005. június 9-10.) előadásai. Szerk. Marton Szabolcs, Teiszler Éva. Szeged 2005. 57-69. 2 A jelen tanulmány kereteit szétfeszítené az esztergomi érsek joghatóságának eredeteként feltételezett királyi kápolna mint jogi intézmény vizsgálata. 3 1007. nov. 1.: Anasztáz a magyarok érsekeként volt jelen a frankfurti zsinaton: „Anastasius Ungrorum archiepiscopus interfui et subscripsi". Diplomata Hungáriáé antiquissima I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Bp. 1992. (a továbbiakban: DHA) 43.; 1012-ben a bambergi székesegyházban „a sírbolt előtti oltárt Aserik a magyarok érseke szentelte fel a szent hitvallók, Hilarius, Remigius és Vedastus tiszteletére". A bambergi egyház felszentelése. In: Az államalapítás korának írott forrásai. Az előszót írta, a szövegeket válogatta, a kötetet szerkesztette Kristó Gyula. Szeged 1999. (Szegedi középkortörténeti könyvtár 15.) (a továbbiakban AKIF) 105-106. (Thoroczkay Gábor ford.). Ide vonható még Arnold regensburgi szerzetes tudósítása is (1020-1030 ki), aki Anasztáz érsekkel cserélt eszmét Szt. Emmerám egyik életrajzáról. Arnoldot Pannóniában Anasztáz érsek fogadta, a találkozást és a vendéglátás helyszínét a kutatás általában Esztergommal azonosítja. „Ezután kedvező menetben harmadnapra Pannónia földjére érkeztem. E helyen Anasztáz érsek fogadott engem [...]". - AKIF 171. és 534. sz. jegyz. (Thoroczkay Gábor ford.) 4 L. pl. Szt. István király nagyobbik legendája szerint István „a megyéket tíz püspökségbe osztotta be, és a római szék apostoli urának egyetértése és aláírása közbejöttével az esztergomi egyházat tette a többiek metropolitai székévé és tanítójává. Élére pedig kánoni választás alapján az említett
