Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
912 OBORNI TERÉZ gei szaporodtak meg Felső-Magyarországon. Voltak azonban nem kis számban olyan urak is ebben az országrészben, akik Bethlenhez fordultak segítségért, különösen a Pázmány és Esterházy által kikényszerített királyválasztás, II. Ferdinánd pozsonyi megválasztása (1618. máj. 18.) után. Bethlen 1618. június végén értesült a prágai felkelés híreiről. 1618. július 9-én így írt Rhédey Ferencnek: „az csehországi motus jókor indíttatott ő felségek ellen, mert akarnak valami igen nagy dolgot indítani..."13 1 Elhatározása, hogy belép a háborúba, azonban még messze nem érlelődött meg a csehországi hírek hallatán, sőt a csehek hamarosan megérkező burkolt célzása arra, hogy akár a királyságukat is megkaphatná, sem lelkesítette fel a beavatkozásra. Ahogy Bethlen számos levelében megfogalmazta: a „kiinduláshoz" mindazok (pl. Thurzó Szaniszló és Imre, Széchy György, Rákóczi György) hívása is közrejátszott, akik sérelmeik orvoslására segítséget vártak a fejedelemtől. Mindez találkozott uralkodói ambícióival, saját uralma megerősítésének és biztosításának vágyával, valamint mindazon békétlenségek és támadások megelégelésével, amelyek Erdély határait, az ő személyét és fejedelemségét érték uralkodásának addig eltelt hat esztendejében. 1619 nyarán azután felgyorsultak az események, a fejedelem ekkor jutott végső elhatározásra a Magyar Királyság elleni támadásról. A cseh felkelés kitörése után persze alapvetőn megváltozott a királyságbeliek fejedelemhez való viszonya is. 1619. június 28-án Prázsmárról Rhédeynek írott levelében Bethlen így fogalmazott: „Igen hallgatnak mostan, kik mi ellenünk voltak" a vármegyékben, sőt állítólag Dóczy András maga is segítséget kért Bethlentől a király javára: „Most igen elfelejtették az Erdély ellen való practikát; tudom, ismét előveszik, ha dolgokat complanálhatnák" - írta a fejedelem.13 2 Bethlen azonnal puhatolózni kezdett a Portán, de addig, míg meg nem jött a válasz, semmit sem tett. Miután azonban augusztus közepén megérkezett a portai engedély, nem várt tovább.13 3 Nem kért újabb biztosítékokat a felső-magyarországi uraktól, magára vállalta a döntés ódiumát. 1619. augusztus 18-án Gyulafehérvárról kulcsfontosságú levelet írt Rákóczi Györgynek: „Jól emlékezik tudom, kegyelmed azokra az dolgokra, amelyekről nekem Béldi Páltól izent [azaz a hadak megindítására], mely dologhoz jól lehet én elein kedvetlen voltam sok ratiokból, kiváltképpen tudván az ausztriai famíliának nagy fejedelmekkel való conjunctióját, második az én kicsin állapotom szerént fejedelemségemnek mostani megerősödött szép csendes békességes voltáról is nem keveset gondolkodtam, kellessék-e ilyen fundanemtumos állapotomat bizonytalan reménységért kockára vetnem, harmadik izgatott ez is, hogy ilyen dologhoz aki kezdeni akar, mélységes tanácsos embernek kévántaték lenni, nagy értékűnek, melynek egyikét sem tudván magam körül lenni, retteghetek. De ellenben mikoron a magyar nemzetnek nyomorult sorsán gondolkodkodám, 131 Bethlen Gábor levele Rhédey Ferenc váradi kapitánynak, Gyulafehérvár, 1618. július 9. Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei i. m. 101. 132 Bethlen Gábor levele Rhédey Ferenc váradi kapitánynak, Prázsmár, 1619. június 28.: Uo. 117. 133 Ennek részleteire 1. Papp Sándor e számbeli írását.
