Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1429 nyítványt és egy további bizonyítványt a jelölt egészségi állapotáról.3 4 A Keleti Akadémia felé „auf sein eignes Velangen und seiner Neigung" (saját kérése és hajlama alapján) fordult a figyelme. Tanulmányait az 1886. július 15-én tett vizsgával zárta le, hogy aztán „Consulareleven"-ként kezdhesse meg pályáját. A vizsga nem sikerült valami jól, ugyanis csak „genügend" (elégséges) osztályzatot kapott, ami alapján az „Eleven"-szolgálatra „befähigt" (képes) jelzővel minősítették.35 A „der Eleve" francia jövevényszót a mai németben már nem nagyon használják, növendéket jelent, a szolgálat pedig — az intézet és a külügy akkori szokása szerint — azt jelentette, hogy a növendékeket legalább egy éven át tartó gyakorlatra kötelezték, mielőtt a mélyvízbe dobták őket. Ugrón ezt a gyakorlatot 1887-ben bírósági területen kezdte, majd a Kereskedelmi és Iparkamaránál folytatta, kollégájával, Otto von O'Carroll Hoenning báróval együtt, aki az akadémiai években valószínűleg a barátja is lehetett, s később is jelentős szerepet játszott az életében mint a lengyel és orosz ügyek szakértője.36 1893-tól New-York-i alkonzul, majd 1895-től ugyanebben a rangban Varsóban szolgált. 1898-ban nevezik ki konzulnak Tiflisbe, ahonnan 1901-ben Alexandriába kerül. Ezután következett ismét Varsó. Mérey Kajetán hagyatékában található egy idevágó levél 1902-ből, amelyben Ugrón kéri áthelyezését Varsóba vagy Velencébe (!), mivel „nem érzi jól magát keleten", s utalt arra is, hogy Varsóban bizalmas kapcsolatai vannak orosz és lengyel körökhöz.37 Mérey Ugrón hivatali főnöke volt, személyi ügyekkel foglalkozott. A levél végén 1902. május 11-i dátum alatt ceruzás feljegyzés található, amely arról tudósít, hogy a levél tudomásulvételre a miniszter elé került. Hivatali pályafutása varsói kinevezésével célegyenesbe került. De még mindig csak konzul, semmi több. Közben pedig a fél világot beutazza, habzsolja a tudományokat és az életet.3 8 Nincs utalás arra vonatkozóan, hogy kudarcként élte-e meg mindazt, ami történt (vagy nem történt meg) vele. A fentiekben mondottak a bürokraták becsvágyáról ezekben a levelekben mégiscsak megjelenik, s azt sejteti, hogy Ugrón, azon kívül, hogy beszélt tizenhárom nyelvet,39 nem volt híjával ennek a tulajdonságnak sem: megköszönte a posztot, majd átköltözése megszervezésén túl a „Generalkonsul" cím hasznos voltán elmélkedett, amely „tekintélyét nagyban emelné". Feltételes módban, merthogy konzulból most sem léptették elő főkonzullá. 1903-ban érkezett Varsóba, ahol kedvezően fogadták, mint régi ismerőst.40 Némi előrelépést az 1905-ös év hozott, amikor az van nevénél feltüntetve, hogy főkonzul-helyettes, majd néhány év múlva végre főkonzul. 1909-ben alapvető változás állt be az életében. Bukarestbe került, s megkapta a tekintélyes I. osztályú követségi tanácsosi rangot. A főkonzuli pálya 34 HHStA. Orientalische Akademie. K. 8. 1881: 50. 35 HHStA. Orientalische Akademie K. 11. 1886: 54. 3( ' Jahrbuch des k. u. k. Auswärtigen Dienstes, Wien, 1887. 37 Ugron Gohichowskinak, 1902. április 15. HHStA. NL Mérey Kajetán. 17. Korrespondenz Nr. 398. Ugron István 1902. Ugron Gohichowskinak, 1902. április 15. 38 Pálmay József: Háromszék Vármegye nemesi családjai. Kiadja a Jókai Nyomda-Részvénytársulat Sepsi-Szent-Györgyön, 1901. 453. old. 39 Uo. 40 HHStA. NL. Mérey. K. 17. Korrespondenz Nr. 398. Ugron István, 1902.
