Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75

A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLSÁG 1952/53 FORDULÓJÁN 87 máció.3 7 Arról viszont tudni lehet — Péter Gábor egyik Moszkvába küldött je­lentéséből —, miszerint 1950. augusztus 14-én este „Rákosi magához hívatta az AVH Kormányőrség vezetőjét, Moravecz ezredest, és megbízta, hogy készíttes­sen az MDP KV-beli dolgozószobájába egy páncélozott ajtót. A páncélozott ajtó­nak a dolgozószoba felől kellett nyílnia, úgy, hogy amennyiben valami történik, és be akarnak törni hozzá, ő kb. öt percet nyerjen a védekezésre való felkészü­lésben."3 8 Az intézkedésre az időpont sem ad közelebbi támpontot. Tágabb összefüggésben, másfél hónapja robbant ki a koreai háború; itthon két nappal később véteti majd őrizetbe Rákosi Marosán Györgyöt, s indít hajtóvadászatot az addig partner-baloldaliként regisztrált volt szociáldemokraták ellen is; emel­lett küszöbön állt, hogy a püspöki kar „megdolgozása" nyomán aláírassák ve­lük a rájuk kényszerített ún. megállapodást. Ugyan kijuthatott volna el Rákosi pártközpontbeli dolgozószobájáig ellenséges szándékkal, midőn irodáját is, sze­mélyét is többszörös biztosító gyűrű védte. Igaz, ezt követően nem sokkal indul majd meg Farkas Mihály feljelentése nyomán az AVH helyettes vezetője, a spe­ciális szovjet titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező Szűcs Ernő elleni kon­cepciós eljárás, mely nevezett agyonveretésével végződött, de a fennmaradt do­kumentumok szerint Rákosi erről csak a „páncélajtóról" való intézkedése után három héttel, Karlovy Varyban töltött szeptemberi szabadsága idején kapott tájékoztatást.39 (A római császárkor időszakában volt arra példa, hogy az impe­rátornak leginkább saját testőrségétől kellett tartania.) Az a tény mindenesetre rögzíthető, hogy a magyar viszonylatban omnipotensnek látott — és láttatott — diktátor félt: saját megítélése szerint volt félnivalója.4 0 1953. március 5-én meghalt Sztálin. Három nap múlva a magyar ország­gyűlés törvénybe foglalta „halhatatlan emlékét". A hónap közepén a parlament módosította a választási törvényt, majd kiírták az országgyűlési választásokat. Március 28-ra — 1949-es megalakulása óta először — összehívták a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsát, mely április elején közzétett felhí­vásában arra buzdította a lakosságot, hogy támogassa és kövesse „egy ember-37 1949. október 23-án Cinkotán a pártfőtitkár gépkocsija egy minisztériumi szolgálati kocsival ütközött. „Minkét gépkocsi bal első sárhányója megrongálódott" — olvasható a jegyzőkönyvben —, ami azt jelenti, hogy nagyobb roncsolódás, illetve személyi sérülés nem történt. Á kocsiban ülő mér­nököt ennek ellenére előbb Kistarcsára internálták, majd — mert semmi vétséget, netán Rákosi sze­mélye elleni eltervezett atrocitást nem tudtak összeeszkábálni ellene — a recski rabmunkatáborba zsuppolták tovább. Onnét viszont azért nem engedték szabadon, mert őt szemelték ki, hogy spicli­ként „építsék be" az addig „hálózatilag átfogni nem tudott" ott raboskodó mérnökök csoportjába. Ez a kísérletük sem sikerült. ABTL. 3.1.9. V-107 373. számú dosszié. Az pedig még kevésbé életszerű, hogy Rákosi az eset alapján — egy személye elleni merényletet vélelmezve — csak közel egy év eltel­tével rendelkezett volna arról, hogy páncélajtót építsenek munkaszobájába. 38 Huszár Tibor: A pokol malmai. Szűcs Ernő ÁVH ezredes ügye és elágazásai, 1946-1955. Cor­vina, Budapest. 2009. 33-34. 39 A dokumentumot közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 1. kötet. Szerk: Horváth Ibolya, Solt Pál, Szabó Győző, Zanathy János, Zinner Tibor. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda­pest. 1992. 312-314., továbbá Huszár Tibor. Á pokol malmai, i.m. 54-58. Memoárjában Rákosi még a nevét sem említi Szűcs Ernőnek. 40 Akár korsemleges diagnosztizálásnak is tekinthető Engels Marxhoz írt egyik levelének azon megállapítása, mely szerint „olyan emberek uralmát értjük rémuralmon, akik rémületet keltenek, pedig megfordítva, olyanok uralma ez, akik maguk vannak megrémülve. A terror nagyrészt haszon­talan kegyetlenkedésekből áll, amelyeket olyan emberek követnek el önmaguk megnyugtatására, akik maguk félnek." K. Marx és F. Engels Művei. 33. kötet. (Levelek, 1870-1874) Kossuth Könyvki­adó, Budapest. 1975. 51.

Next

/
Oldalképek
Tartalom