Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
892 OBORNI TERÉZ osztrák rendek, de vezetőjük, Georg Erasmus Freiherr von Tschernembl 69 az ott fölvetett ügyekben egy általános gyűlés összehívását javasolta. Ugyanez történt a cseh rendek februári, Budweisben tartott összejövetelén, amely úgy oszlott szét, hogy vezető politikusuk, Karl von Zierotin (csehül Karl z Zerotina st.)70 szintén az egyetemes gyűlést sürgette. A linzi generális gyűlésre a cseh és morva rendek végül csupán megfigyelőket küldtek, míg az osztrák örökös tartományok, valamint Szilézia és Lausitz, illetve a leginkább érintett magyar rendek képviselői jelen voltak. A fölvetett kérdések és ennek nyomán a rendek és a Habsburg-uralkodó között kibontakozó nézetkülönbségek két fő tárgy köré csoportosultak. Ezek egyike a törökök elleni védelem, jobban mondva egy ellenük indítandó háború lehetőségeinek mérlegelése volt, a másik kérdés pedig, hogy ezzel összefüggésben miként lépjenek föl Bethlen fejedelemsége ellen, valamint hogyan csatolják vissza Erdélyt a Magyar Királysághoz. Az udvar és a császár érdekeinek leghevesebb képviselője, a rendek elleni fellépés legerőteljesebb oszlopa, Melchior Khlesl volt. Pénzt és katonai támogatást kért az összegyűlt rendektől a törökök elleni támadásra és Erdély elfoglalására, hiszen — mint állította — Bethlen jogtalanul nevezi magát fejedelemnek, mert erőszakkal távolította el a fejedelmi trónból azt a Báthory Gábort, aki korábban kedvező megegyezést kötött a magyar királlyal.71 Már maga a mód is, ahogyan az új fejedelem elfoglalta székét, ellenlépésekre ingerelte az uralkodót. II. Mátyás nem fogadta el, hogy Bethlen és a „tartomány" — ahogy a király részéről kiadott írásokban mindig nevezik Erdélyt — oszmán fennhatóság alatti terület, és emiatt a Portával egyeztetnek a fejedelem személyéről és nem vele. Khlesl az Erdély elleni támadás híveként igen komoly nyomást próbált gyakorolni a rendekre. A rendi vezetők és Khlesl között a tárgyalások során szinte gyűlölködésig fokozódott az ellenséges hangulat. Fennmaradt ugyanakkor egy olyan, nem publikált — Lukinich Imre által Khleslnek tulajdonított — vótum is, amely szerint az események egy bizonyos pontján Khlesl maga is úgy értékelte, hogy habár Erdély visszavételére jó alkalom volna a most kialakult helyzet, de ezt mégsem lehet véghezvinni, mert nincs megfelelő császári hadsereg és nincsenek anyagi eszközök sem a háború megindítására. Jó lenne tehát, ha az uralkodó kiegyezne Bethlennel, aki egyébként nem alábbvaló személy Báthorynál, és vele is szövetséget kellene kötni a törökök ellen, miként az előbbi fejedelemmel tette. így nem veszítene el mást, csak amit korábban sem birtokolt. A háborút pedig a megfelelőbb alkalomra 69 Életére mind a mai napig alapvető Hans Sturmberger: Georg Erasmus Tschernembl. Religion, Libertät und Widerstand. Ein Beitrag zur Geschichte der Gegenreformation und des Landes ob der Enns. (Forschungen zur Geschichte Oberösterreichs 3.) Linz-Graz-Köln 1953. 70 Karl von Zierotin (1564-1636) cseh-morva protestáns főnemes, de II. Mátyás lelkes híve egész életében, aki Morvaország főkapitányává (moravsky zemsky hejtman) nevezte ki trónra kerülése után, és ebben a minőségében lett a cseh-morva rendek meghatározó politikusa. Elszántan küzdött a protestánsok szabad vallásgyakorlásáért, Khlesl ellenfeleként. 1615-ben lemondott tisztségéről és visszavonult. Újabban 1. Tomás Knoz: Drzavy Karla starsího ze Zerotina po Bílé hőre. Osoby, príbehy, struktuiy (Rniznice Matice Moravské 8.; Opera Universitatis Masarykianae Brunensis, Facultas Philosophica 337.) Brno 2001. 71 L. a 68. jegyzetet.
