Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 893 kell halasztani.7 2 Ez a Khlesl-féle feljegyzés — amennyiben Lukinich véleményét elfogadjuk — tartalmában megegyezett a magyar rendek által képviselt állásponttal, ám titokban maradt, a főpap-politikus talán csak önmaga számára készítette, mert nyilvánosan, a rendi gyűlésen az államrezon élharcosaként, ezzel szöges ellentétben álló véleményt hangoztatott. Erdély helyzetéről és fejedelméről kevésbé ellenségesen vélekedett az Udvari Kamara elnöke, Seifried Christoph Breuner és tanácsosa, Karl Freiherr von Harrach is egy még 1613 őszén keltezett feljegyzésben. Ekkor Ferdinánd főherceg utasítására fejtették ki véleményüket, amely szerint tárgyalásokat kell folytatni Bethlennel, és meg kell adni számára a fejedelem címet az 1606. évi bécsi békében biztosított területen, az oszmánokkal szemben pedig csak semlegességet lehet tőle megkívánni.73 Khlesl ezt a véleményt nyilvánosan visszautasította, és az összegyűlt rendeket minden módon a Bethlen elleni fegyveres támadásra próbálta rávenni. Valójában azonban neki is be kellett látnia, hogy álláspontja tarthatatlan. Egy még 1614 márciusában keletkezett másik feljegyzésében úgy vélte, hogy a rendek beleegyezésének ellenére nem lehet háborút indítani az oszmánok ellen, és Erdély élén meg kell hagyni Bethlent, neki meg kell engedni a fejedelem cím viselését addig, amíg a magyar király híve marad.74 Az előbb említetthez hasonlóan viszont ez a feljegyzése is rejtve maradt, ráadásul mivel hónapokkal a linzi gyűlés előtt készült, csupán Khlesl korai, „nem hivatalos" véleményeként vehetjük számításba. Ezek mindenesetre azt bizonyítják, hogy valójában még ő is érzékelhette a tényleges erőviszonyokat, nyilvánosan azonban nem engedhette meg magának, hogy az uralkodó érdekeivel ellentétes véleményt mondjon. Az sem kizárt persze, hogy korábbi véleménye 1614 nyarára, Bethlen és a rendek iránti ellenszenve miatt vált ellenségessé. Egy Thurzó György nádorral 1614 augusztusában, a linzi gyűlés ideje alatt folytatott levélváltás ugyancsak bepillantást enged Khlesl Erdéllyel és Bethlennel kapcsolatos gondolataiba, hogy tudniillik mennyiben látta másként Bethlen helyzetét és szerepét a korábbi „vajdákéval" szemben. Mert az — reményeim szerint — már a fentebbiekből is érzékelhetővé vált, hogy Bethlen trónralépését és uralmát másként értékelték a Habsburg-udvarban, mint a korábbi erdélyi fejedelmekét, akik titokban vagy nyíltan, esküvel vagy szerződésekkel bizonyították a magyar király iránti hűségüket, és deklarálták egyúttal többé-kevésbé azt az elvi kapcsolódást a királysághoz, amely Erdély közjogi státusát erről az oldalról definiálta. Velük szemben azonban Bethlen mögött túlságosan is nagy volt az oszmán erődemonstráció. Khlesl véleménye egyebek mellett azért is fontos, mert az uralkodó számára ez jelentette politikai elvi álláspontja meghatározó irányzékát. A Titkos Tanács elnöke úgy vélte tehát, hogy szükséges különbséget tenni a régi és a mostani idők között. A törökök ugyanis soha ily módon Erdélyt még nem kérték, Magyarország részeit pedig még sem-72 A feltehetően Báthory Gábor halálát követően keletkezett feljegyzést közölte IIa B.: Az 1614-iki egyetemes rendi gyűlés i. m. 237-238. és 22. jegyz. 73 Angyal Dávid: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez. Első közlemény. Századok 63. (1929) 9-10. sz. 353-354., a vonatkozó rész: 355-356. 74 A feljegyzést ismerteti: IIa B.: Az 1614-iki egyetemes rendi gyűlés i. m. 243-244.
