Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
84 GYARMATI GYÖRGY nyilvánulásával összefüggésbe hozott sulykolása, küldetésének, kiválasztottságának kanonizálása. Másfelől vehemens törekvés arra, hogy Rákosi személyét — és rajta keresztül a kommunista mozgalmat (pártot) — betagolják, szervesítsék a magyar történelem „haladó hagyományait" képviselő kiemelkedő és kultikus tisztelettel övezett személyiségek sorába. Harmadrészt megkísérelték Rákosit a honi történeti-politikai közgondolkodásba „magyarosítani", mivel személye „ébren tartotta a feldolgozatlan, erőszakkal a nyilvánosság alá nyomott antiszemitizmust is."2 6 A kereskedő-kispolgár családban született és nevelkedett — azaz a kommunista besorolás szerint „osztályidegen" — Rákosit először is „vissza kellett proletárosítani". Ezt Révai József azzal a fordulattal vélte megoldottnak, hogy a születésnapi vezércikkben deklarálta: „Rákosi Mátyás elsősorban a magyar munkásosztály neveltje."2 7 A kommunista mozgalom emblematikus figuráihoz való személyes, „tanítványi" kötődés esetében figyelemre méltó, hogy Rákosi e téren nem Sztálinnal, hanem Leninnel való közvetlen kapcsolatának a hangsúlyozását ambicionálta, mintegy megemelni próbálva saját felkentségének — első kézből való megbízatásának — az ázsióját. Ezt leginkább az Illés Béla által végleges formába öntött, s ekkor megjelentetett „hivatalos életrajza" igyekezett a köztudatba ültetni.28 A magyar történelmi panteonba való beillesztéséhez pedig épp a Kossuth Lajos emléke előtti szoboravató tisztelgés adta az apropót. Révai József ez alkalomból elmondott — Kossuth helyére Rákosit montírozó — beszéde tette ezt világossá azoknak is, akik maguktól nem jöttek volna rá: „a hazáért, a magyar függetlenségért, szocialista építésünk vívmányaiért népünk Rákosi Mátyás vezetésével kész dolgozni és harcolni, nem rosszabbul, mint egy évszázaddal ezelőtt Kossuth Lajos vezetésével."2 9 Nemkülönben volt fontos mozzanata a kultuszépítésnek Rákosit a kommunista párt (aktuálisan az MDP) egyszemélyi megtestesítőjének feltüntetni, és persze a „nemzet apjaként" is magasztalni.3 0 Az egyszerre közülünk való, ugyanakkor az egyedül elhivatott messiás hagiográfiai elemet a „homo kominternicus" legtipikusabb megtestesítőjeként 26 Az első két mozzanatot mar korábban rögzítette a jelenkor-történetírás. Lásd, Molnár Marianna: A vezérkép és funkciói az ötvenes évek Magyarországán. In: Studium XVII. Szerk: Bíróné Kaszás Éva. KLTE. Debrecen. 1986. 115-144.; Korom Mihály: A személyi kultusz és legfőbb következményei az európai népi demokráciákban. In: A szocializmus koncepciói és gyakorlata az 1950-es években. Szerk: Csonka Rózsa és Harsányi Iván. MSZMP Politikai Főiskola, Budapest. 1989. 99-143. A harmadik összetevőre a közelmúltbaji Rainer M. János hívta fel a figyelmet. Rainer M. János: A kultusz nélküli ember, Kádár János. Rubicon, 2007. 9. sz. 41-48. 27 Szabad Nép, 1952. március 9.; Nemes János: Rákosi Mátyás születésnapja. Láng Kiadó, Budapest. 1988. 29. 28 Illés Béla: Népünk szabadságáért. Szikra, Budapest. 1952. Ennek korba helyezett értelmezéséről lásd: Molnár Marianna: A vezérkép és funkciói... i. m. 115-144.; Apor Balázs: Hagiográfia és kommunista vezérkultusz: Rákosi Mátyás életrajzai. In: Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Szerk: Horváth Sándor. Nyitott Könyvműhely, Budapest. 2008. 132-153. 29 Szabad Nép, 1952. szeptember 9. Gyarmati György: Március hatalma... i. m. 114. 30 „Ifjúságunk számára a hazaszeretet fogalma egyet jelent azzal, hogy forrón szeretjük az MDP-t, drága Rákosi elvtársunkat," (Szabad Nép, 1952. március 15.) míg az 1953. évi országgyűlési választások „kampányzáró" nagygyűlésén — a korabeli tudósítás szerint — azért sereglett a budapesti Kossuth térre „egyetlen családként" százezer fő, „hogy édesapjával találkozzék". (Szabad Nép, 1953. május 11.) Apor Balázs: A Rákosi-kultusz. Rubicon, 2007. 9. sz. 28-37. Rákosi az ezúttal őreá adaptált ikonográfiái mintát, illetve fogalmi toposzokat mintegy maga adta meg néhány évvel korábban a Sztálin születésnapja alkalmából írt köszöntőjében. Rákosi Mátyás: A 70 éves Sztálin. Szabad Nép, 1949. december 21.
