Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
AZ ERDÉLYI SZÁSZOK ÉS BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM 851 A következő hónapokban a szebeni menekülteket és a felszámolt Szász Universitas maradékát befogadó Segesvár és Brassó — a híres brassói városbíró, Weiss Mihály vezetése alatt — a Habsburgok által összefogott magyarországi, lengyel, moldvai és havasalföldi támogatással olyan sikeres ellenállást valósítottak meg Báthory Gáborral szemben Erdélyben, hogy 1611 nyarának végén már a Porta is jobbnak látta közvetlenül beavatkozni a felforgatott tartomány életébe. A felingerelt szászok a kibontakozó harcban egyértelműen és egységesen a tartományra irányuló, fentebb vázolt Habsburg-remények valóra váltásának álmát kergető Forgách Zsigmond kassai generális, illetve a magyar király nevében felvonuló hadserege mellett foglaltak állást.15 Hadianyag és készpénz dolgában messzemenően kitettek magukért, az expedíciós sereg legszilárdabb bázisát testesítve meg. A támadók lendülete azonban mindezek dacára hamar megtört, az üldözésükre eredt fejedelmi és török hadak elől Brassóba menekültek, majd „Forgács Zsigmond és Ráduly vajda kiballagának az Király' kövén Havasaifőidébe",1 6 mégpedig a brassóiak fizikai és anyagi segítségével.1 7 A vesztes összecsapások után Brassó felé menekülő hadakkal távozott az országból Valentinus Séraphin száműzött szebeni királybíró is, aki később a szász-Habsburg kapcsolat egyik kulcsfigurája lett.18 Nem igényel különösebb magyarázatot, mi várt a nyílt lázadásba bonyolódott szászokra1 9 és a vezető szerepet ellátó Brassóra a győztes székely, tatár és török fegyverek árnyékában. Voltaképpen már az is figyelemreméltó, hogy a közösség elkerülte a teljes összeomlást. A Báthoryval szembehelyezkedő ellenállókat összefogó Weiss Mihály tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ekkora túlerővel szemben nem dacolhat pusztán a Brassó rendelkezésére álló katonai eszközökkel. A konfliktus megoldását a diplomáciai manőverekben látta, mégpedig a Porta jóindulatának elnyerését megcélozva. Felismerte, hogy a Habsburgok megkörnyékezése mellett a másik nagyhatalom, az Oszmán Birodalom tászerint közöttük volt Julay Pál, Julay Mihály, Sükösdi Miklós, Horváth György, Demjén Ferenc, Wégh Mihály és a már említett Vallon Jakab. Archivele Nationale ale României Filialá Bra§ov; Fondul Primária municipiului Bra§ov, seria socoteli alodiale / Stadthannenrechnungen [a továbbiakban ANR FB Stadthannenrechnungen] V/20, 125., 134., 146. 15 A hadjáratot újabban Vörös Péter budapesti doktorandusz kutatta, „Forgách Zsigmond erdélyi expedíciója 1611-ben" című írásának megjelenése a Hadtörténelmi Közlemények 123. (2011) évfolyamában várható. 16 Vita, vel potius peregrinatio totius vitae Thomae Borsos de Maros Székely Vásárhely. In: Erdélyi történelmi adatok. I-IV S. a. r. Mikó Imre - Szabó Károly. Kolozsvár 1855-1862. II. (Kolozsvár 1861.) 40.; Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Emlékiratok, levelek. Szerk. Kocziány László. Bukarest 1972. 60. 17 Mika Sándor: Weiss Mihály. Egy szász államférfiú a XVII. századból. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1893. 140. 18 Kraus, G.: i.m. 78. 19 A tanulmány terjedelme nem engedi meg a kérdés bővebb kifejtését, annyit azonban feltétlenül szükséges leszögezni, hogy maguk a szászok sem képviseltek egységes álláspontot arra vonatkozóan, kit is támogassanak a kialakult helyzetben. Tudjuk, hogy Kőhalom és királybírája, David Weyrauch Báthory egyik leghűségesebb híve volt, Beszterce pedig legjobb esetben is semleges maradt, sohasem kötelezte el magát a Weiss bíró által képviselt Báthory-ellenes front mellett. Mint alább látni fogjuk, még Brassón belül is voltak ellentétek, amennyiben a város vezető patríciusainak egy része Weiss megdöntésén és így az általa képviselt kockázatos politika felszámolásán munkálkodott.
