Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
850 CZIRÁKI ZSUZSANNA politikájának vezetői tehetetlenül nézték végig erdélyi mozgásterük beszűkülését. Malmukra hajtotta azonban a vizet, hogy Báthory Gábor első kétévi, belső feszültségektől nem mentes regnálása kialakított egy határozott, zömében katolikus nemesekből álló ellenzéket Erdélyben, akik 1610. március 20-án a Széken éjszakázó fejedelem életére törtek. Bár a fennmaradt források elsősorban vallási okokat sorakoztatnak fel az összeesküvés magyarázatában, a legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a magyarországi katolikus urakkal kapcsolatban álló merénylet szálai egészen Bécsig nyúltak.1 2 A merénylet és az azt követő megtorlás, az erdélyi emigráció megalakulása a bécsi udvarban, valamint kísérő jelenségként a Habsburg-erdélyi viszony további romlása olyan folyamatokat indított el Erdélyben, amelyek sorsdöntőnek bizonyultak a szászok és az Erdélyi Fejedelemség sorsát illetően egyaránt. A legkorábbi időpont, amelytől foga bizonyosak lehetünk a szászok fejedelemellenes fellépése felől, 1610 decemberét követően igazolható, miután Báthory Gábor és hadai elfoglalták a szász metropoliszt, Szebent. A rendelkezésre álló adatok tükrében a szászok e hallatlan sérelem — nemcsak egy városról, hanem középkori kiváltságokon alapuló rendi autonómiájuk sárbatiprásáról volt szó — következtében léptek annak a diplomáciai küzdelemnek a színpadára, amelynek gyújtópontjában Erdély birtoklása, illetve a fent említett nagyhatalmi küzdelem és ambíció állt. A szebeni akcióval a fejedelem két legyet is ütött egy csapásra. Azontúl, hogy példátlan erőszakkal hatalmába kerítette a szászok gazdag és erős, ennél fogva biztos anyagi és hadászati támaszként szolgáló fővárosát, hite szerint súlyos csapást mért az országában lappangó árulás egyik tűzfészkére is. Georg Kraus segesvári krónikás tudósítása szerint Szeben ellen december 17-én a városban tartott országgyűlésen azt a vádat fogalmazták meg, hogy a tanácsban régtől fogva praktikáltak a fejedelem ellen, és sokan még az uralkodó várható érkezése előtt is az ő beeresztése ellen agitáltak.13 Bár közvetlen bizonyítékoknak híján vagyunk, a következő év eseményei alapján mégis tudhatjuk, hogy Báthory akciója úgymond valóban kiugrasztotta a nyulat a bokorból: a szász ügy képviseletét Szebentől átvevő Brassó városa — a falai között meghúzódó Báthory-ellenzékkel1 4 — Radu §erban és a Habsburgok oldalán nyílt lázadásba sodródott. 12 Horn Ildikó: Őnagysága merénylői. Gondolatok egy politikai összeesküvésről. In: Uő: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. (TDI Könyvek) Bp. 2005. 166-187. 13 Georg Kraus: Erdélyi krónika 1608-1665. S. a. r. Vogel Sándor. Bp. 1994. 70.; A nagyszebeni országgyűlés törvényei, 1610. december 17-20.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I-XXI. (1540-1699). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1875-1898. [a továbbiakban EOE] VI. (1608-1614) Bp. 1880. 196.; Chronik von Michael Seybriger. In: Quellen zur Geshcichte der Stadt Kronstadt V Chroniken und Tagebücher II. Brassó 1909. 437.; Liber annalium raptim scriptus per Michaelem Veyss. In: Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt V Chroniken und Tagebücher II. Brassó 1909. [a továbbiakban Weiss: Liber annalium] 219-221. 14 Néhányukat egy 1613. évi adat alapján név szerint is ismeijük: Káinoki János, Nemes Balázs, Nemes János, Nagy Menyhárt, Bernáld Ferenc, Geréb György, Csorna György, Káinoki Benedek, Horváth Mihály, Mohai István, Ádámosi Nemes János, Balon (Vallon) Jakab, Pribék János, Angyalossy Mihály. Figyelemreméltó, hogy az említettek között szép számmal találjuk Bethlen Gábor későbbi fejedelemségének befolyásos embereit, tisztségviselőit. A szebeni országgyűlés törvényei, 1613. május 1-14.: EOE VI. 278-279.; A listát kiegészíthetjük a brassói katonaság között fellelhető magyar tisztekkel, akik eltérő időpontban csatlakoztak a felkelőkhöz. A számadáskönyvek tanúsága
