Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
832 KRUPPA TAMÁS beigazolódását látta a bíboros kísérletében. Ettől kezdve egyre határozottabb volt a meggyőződés, hogy a hitszegő és felségáruló erdélyieket (jogi szempontból ez igaz volt), erőszakos eszközökkel kell engedelmességre bírni. Ezt jelezte, hogy Mihály vajda szemmel tartását — akiben ugyanúgy nem bíztak meg, miként a tartomány lakóiban sem — Giorgio Basta generálisra bízták. A vajdával hosszú távon nem is számoltak; az ő jutalma az volt, hogy megerősítették Havasalföld birtokában, amelyet örökjogon hagyhatott Petraskó nevú fiára. Az erdélyi trón így továbbra is Miksára várt. A főhercegnek három feltétele volt. 1601. január 29-én a prágai velencei követ azt írta: Miksa az erdélyi megbízatás elfogadása fejében a császártól egyrészt azt kérte, hogy bocsássák a rendelkezésére a védelemhez szükséges erőt, másrészt fizessék ki adósságait, harmadrészt a császár jelölje ki örökösét.4 6 Az 1601 elején Prágába utazó erdélyi követségnek persze mások voltak a szempontjai; követeléseik az erdélyi történelem újabb fordulatát tükrözik. A követség ugyanis már tudta, hogy Báthory Zsigmond újra feltűnt a színen, a császári udvar tehát újfent lépéskényszerbe került, azaz úgymond „zsarolható" volt. Ezek után nem csoda, hogy a benyújtott feltételek gyakorlatilag elfogadhatatlanok voltak a császár számára. Jóllehet a követek alázatosan kérték, hogy a császár engedje végre Miksát Erdélybe uruknak, bár némi éllel megjegyezték, hogy kiegyeznének egy erdélyi jelölttel is, cserébe viszont nemcsak szabad vallásgyakorlatot követeltek, hanem azt is, hogy ne vigyen magával idegeneket, azaz udvara kizárólag magyarokból álljon, katonasága szintén magyar legyen, és ismerjék el a rendi jogok mellett a korábbi fejedelmek összes birtokadományát.4 7 Ez mind politikailag, mind gazdaságilag a rendek foglyává tette volna az amúgy is korlátozott jogkörű kormányzót, és egyúttal a fejedelmi hatalom meggyengítését jelentette volna. Közhely, hogy a kora újkori államok kormányzati apparátusa és udvara tele volt gyökértelen idegenekkel, akik mindent uruktól várhattak, ezért annak parancsait hűségesen végrehajtották. így volt ez Báthory Zsigmond esetében is, akinek, mint ismeretes, tele volt az udvara olaszokkal.4 8 Éppen ezért nem meglepő, hogy Prágában egészen másként képzelték el az ország jövőbeli kormányzását. Nem maradt más hátra, mint a fegyveres megoldás. Miksa főherceg, aki végül soha nem tette be a lábát a fejedelemségbe, 1601. február közepén azt mondta Piero Duodo velencei követnek, hogy az erdélyieket meg kell fékezni, ahogyan azt Mihály vajda már elkezdte.4 9 Hogy némi képet alkossunk a rend-46 Archivio di Stato di Venezia [a továbbiakban ASVe]; Senato, Dispacci di Germania, fdza 30., fol. 357r. 47 EOE V 77-83.; Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei si tarii-românesti V 1596-1599. Pub. Andrei Veress. Bucureçti 1932. 285., 301., 302-303., 306-307. 48 Klaniczay Tibor: Pallas magyar ivadékai. Bp. 1985. 104-123., ill. újabban lásd elsősorban Erdősi Péter kutatásait. Erdősi Péter: A fejedelmi politikát támogató külföldi csoportok és a reprezentáció színterei Báthory Zsigmond udvarában (1581-1598). Kandidátusi disszertáció. Bp. 1997, ill. e kutatásokból nyomtatásban megjelent: Uő: Báthory Zsigmond ünnepi arcmása (A fejedelem és a ceremóniák). Aetas (1995: 1-2. sz.) 24—67 és Uő: Az itáliai erényekben vétkesnek mondott erdélyi fejedelem (Az olasz udvari emberek helyzete, tevékenysége és megítélése Erdélyben Báthory Zsigmond uralkodása idején). Sic itur ad astra (1996: 1-3. sz.) 12^8. 49 Documente privitoare i. m. V 311.
