Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLSÁG 1952/53 FORDULÓJÁN 79 közötti köztörténete több alperiódusra tagolódik. Ezek közül a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséhez kötődő ún. „új szakasz" meghirdetése 1953 nyarán jószerivel inkább csak egy — az államszocialista rendszeren belüli — korrekciós periódus nyitányaként jelenik meg még a részletező leírásokban is. Az „ugyanazt másképp" kontextusban megidézett változtatási velleitásokat viszont mind ez ideig csak arra vezettük vissza — egyébként logikusan és kézenfekvően —, hogy lévén Magyarország akkoriban a Szovjetunió hidegháborús protektorátusa, kliens állama, az 1953. évi korrekció elindítása jól dokumentálhatóan köthető össze a Sztálin halálát követően majdhogynem azonnal érzékelhető moszkvai politikai irányváltással. Ehhez képest viszont a Rákosi-korszaknak az új szakasz meghirdetése előtti forrásai — és a már ismerhető szovjet reagálások is — arra utalnak, hogy Magyarországon 1952/53 fordulóján nagyobb volt a gond a fél évtizede kiépíteni kezdett pártdiktatúra működése tekintetében. Arra keresek választ, hogy a birodalmi központban Sztálin halálát követően valóban bekövetkezett irányváltás — ezúttal is kötelező — adaptálásán túlmenően, volt-e más motiváló tényezője annak, hogy a Kreml „Pannónia Provinciában" az itteni, belső állapotok miatt is „váltóátállítást" látott szükségesnek. Az ötvenes évek elejére Magyarországon a kommunista Einrichtungswerk — a szovjet példát adaptáló „berendezkedési terv" — első, 1948-ban meghirdetett verziója ért „rendszerszerű" beüzemelésének (majdnem) a végére. Ekkorra megtörtént az ipari, kereskedelmi-pénzügyi, valamint az oktatási-kulturális szféra teljes körű államosítása,1 2 és a mindezek új rendszerű igazgatását célzó intézményrendszer kiépítése is. 1950 végére — az ún. tanácsrendszer életre hívásával — megtörtént a tradicionális állam- és közigazgatás szovjet mintájú átszervezése is. (A fentebbi „majdnem" kitétel arra vonatkozott, hogy noha Rákosi Mátyás 1948 őszén három-négy éves feladatként prognosztizálta a mezőgazdaság kollektivizálását,1 3 annak még inkább csak a kezdeteinél tartottak.) 1951-től viszont — a korábbinál is direktebb moszkvai iniciatíva nyomán — az átalakítás átalakítása vált programmá: a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) II. kongresszusán gyökeresen átszabták, azaz számottevő mértékben felsrófolták az első ötéves terv célkitűzéseit, ezen belül is leginkább a háborús felkészülést szolgáló hadiipari és hadseregfejlesztési előirányzatokat. J. V Sztálin ezúttal már dátumot is hozzárendelve vizionálta a harmadik világháború kitörését. A volumenében óriási, 1953-as céldátumával pedig az addiginál is feszítettebb fejlesztési-beruházási rohamtempót követelő — és kibúvást nem engedő — fegyverkezési direktívát Sztálin 1951 januárjában személyesen közölte az európai csatlós államok kommunista vezetőivel, egy Moszkvába összehívott értekezleten.14 12 Az iparforgalmi szféra egymás utáni államosítási fázisainak — részletes adat(sor)okkal alátámasztott — leginformatívabb leírását lásd, Honvári János-. Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Aula Kiadó, Budapest. 2005. 133-158. Az iskolaállamosításokról lásd, Donath Péter. Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon, 1945-1960. Trezor Kiadó, Budapest. 2008. 13 Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon, 1945-1961. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1972. 72. 14 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések, 1945-1960. II. Napvilág, Budapest. 1997. 860-861. A vizsgált korszakra vonatkozóan kifejezetten a hadsereg-fejlesztési és az ennek hátteréül szolgáló hadiipari beruházásokra koncentrál Germuska Pál: A szocialista iparosítás Magyarországon, 1947-1953 között. In. Magyarország a jelenkorban. Évkönyv, 2001. Szerk: Körösi Zsuzsanna, Rainer M. János, Standeisky Éva. 1956-os Intézet. Budapest. 2001. 147-172. Lásd még Germuska Pál: Vörös arzenál. 1956-os Intézet - Argumentum. Budapest. 2010. 32-33.
