Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956 (Ism.: Jordán Gyula) III/790

793 TÖRTÉNETI IRODALOM nagykövet világosan látta Kádár bizonytalankodását, észlelték álláspontjának változását és hatalma, támogatottsága gyengeségét: „...csak a szovjet hadseregre támaszkodva tartja fenn a rendet, számos problémát nehezen tud megoldani. A tömegek körében a presztízse nem túl magas." (135. dok.) Figyelmet érdemel a jelentésekben annak visszatérő jelzése, hogy a kádári vezetés miképpen mérlegelte Nagy Imrének a hatalomba való esetleges visszakerülésének lehetőségét. A dokumentumokat olvasva nagyon eleven, természetesen időnként sajátos nézőpontú képet kapunk nemcsak a forradalom utáni hetek és hónapok történéseiről, hangulatáról. Például még olyan kérdésre is kitérnek, ami akkor élénk téma volt az emberek közötti bizalmas beszélgetésekben, de szóba került Kádár és a kínai nagykövet közötti beszélgetésben is, hogy magyarokat szállítanak ki a Szovjetunióba. Hogy ez nem volt alaptalan szóbeszéd, arról Kádár szavai is árulkodnak: „Megbeszéltük velük (ti. az illetékes szovjet elvtársakkal - J. Gy.), hogy nem vihetnek el semmiféle magyar embert a Szovjetunióba. Az is lehet, hogy egy bizonyos szovjet egység csinálta ezt a dolgot, de mi ezt nem tudjuk. Összefoglalva: ilyen dolgot nem lehet csinálni. Ez a hír lehet, hogy igaz, lehet, hogy csak szóbeszéd. Úgy gondolom, ha van is ilyen dolog, az nem lehet általánosan elterjedt." (138. dok.) A november 4-e utáni szinte valamennyi jelentés, értékelő beszámoló a magyarok mély, erős szovjetellenességéről adott hírt: „A tömegek nacionalista, szovjetellenes érzelmei komolyak." (127. dok.) „A szovjetellenes érzelmek meglehetősen elterjedtek és erősek..." (129. dok.) Maga Kádár is elismerte ezt a tényt: „Sajnálatos, hogy a munkások körében nagyon erős a kommunistaellenes és szovjetellenes hangulat." (138. dok.) Nem érdektelen szembesülni a pekingi magyar nagykövetség munkatársainak megosztottságával a forradalom kérdéseivel kapcsolatban. Szkladán Ágoston nagykövet Csou En-lajnál tett búcsúlátogatásakor (1956. november 2.) nem átallotta befeketíteni munkatársait. Galla Endre első titkárról azt mondta, hogy „álláspontja nem világos", a másodtitkár Tálas Barnáról viszont azt, hogy „vad forradalmár", és mintegy magyarázatul hozzátette „a felesége lengyel". Nagy Imrével kapcsolatban pedig kijelentette az őt Rákosi részéről ért kritikával kapcsolatban: "Most úgy tűnik, Rákosinak igaza volt." (93. dok.) Galla Endrét ugyanazon a napon fogadta a kínai külügyminisztérium osztályvezető helyettese, és Galla a magyarországi helyzet ismertetése után saját nézeteként ilyeneket mondott: „Úgy vélem Nagy javaslatai a tömegek véleményét képviselik. Az emberek bíznak Nagyban." „A történelem már bebizonyította az egypártrendszer tragédiáját. Úgy tűnik, az egypártrendszer nem nagyon felel meg Magyarországnak." (94. dok.) A példaként felhozott kérdések csak részben tudják érzékeltetni a kötet anyagának gazdagságát. A legteljesebb elismeréssel kell adózni annak a hatalmas munkának, amit megkövetelt az anyag kiválogatása, fordítása (a dokumentumok egy részének fordítása Huszár Flórián munkája), a forrásközlés kényes követelményeinek maximális szem előtt tartása, és nem utolsósorban a témában jól orientáló és gondolatgazdag bevezető tanulmány elkészítése. Elismeréssel kell szólni a nyomdai előkészítő munkát Kovács Éva vezetésével végző Történettudományi Intézet Kiadványcsoportjának gondos munkájáról. A kötet a szakembereken kívül, jó szívvel ajánlható minden, hazánk közelmúltja iránt érdeklődő olvasónak is. Jordán Gyula Horváth Pál ADALÉKOK A MAGYAR JOGI KULTÚRA FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008. 336 o. Napjaink jogösszehasonlító szakirodalmában mindinkább uralkodóvá válik, sőt minden bizonnyal egy közelgő paradigmaváltásra is utal az a „communis opinio doctorum"-ként jelentkező meggyőződés, hogy egy jogrendszer jellemzésénél nem elég csupán annak hagyományosan „stricto sensu" joginak tekintett összetevőit (droit législatif, jurisprudence, doctrine) figyelembe venni, hanem a vizsgálódásnak a szélesebb, „történeti"-nek, „társadalmidnak vagy éppen „ideológiai"-nak is nevezhető összefüggésekre is ki kell terjednie. Ezzel kapcsolatban hódít egyre inkább teret az elmúlt évek folyamán az ún. jogi kultúrák összehasonlítására irányuló és — nem éppen szerencsés termino-