Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956 (Ism.: Jordán Gyula) III/790

792 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy Kínának nem volt szerepe a szovjet döntéshozatalban. A probléma részét képezte az 1960 után egyre nyíltabban zajló szovjet-kínai ideológiai vitának és hatalmi küzdelemnek is. A kínaiak azt állították, hogy amikor az „ellenforradalmi terror" szinte általánossá vált, a szovjetek csapataik kivonására készültek. "Akkor mi elmondtuk az SZKP KB-nak véleményünket arról, hogy szükséges határozottan visszaverni az imperialisták és ellenforradalmárok támadását a nagy szocialista család ellen. Eleinte az SZKP KB kifogásolta véleményünket, és csak többszöri ingadozás után értett egyet véleményünkkel." (33.o.) A szovjetek határozottan visszautasították ezeket az állításokat, többek között emlékeztetve arra, hogy a szovjet katonai beavatkozás (november 4.) után néhány nappal Liu Sao-csi a pekingi szovjet nagykövetnek kijelentette, hogy a bevonulás „kissé idő előtti" volt. Ezt a következővel indokolta: „Hogyha a szovjet csapatok 7-10 vagy 20 nappal később vonultak volna be, akkor a magyar nép esetleg jobban látta volna a reakció arculatát és jobban megértette volna a Szovjet Hadsereg szerepét." (34.) Liunak ezt a véleményét azonban írásos dokumentum nem tartalmazza, bár visszaemlékezések is megerősítik, de olyan bizonytalan formában, hogy „Nagyon jól kell megválasztani az időt a beavatkozásra." A kötetben közölt dokumentumok hozzájárulnak eddigi ismereteinkhez, új ecsetvonásokat visznek fel az általános képre, de ahogy Vámos is megállapítja, a fő kérdésekre ezekből sem kapunk választ. Ezt egyrészt az magyarázza, hogy a vonatkozó időszak iratainak csak mintegy negyven százalékát szabadították fel, tették kutathatóvá, de sokkal inkább az — mint erre felhívja a figyelmet —, hogy a kínai politikai rendszer működési sajátosságai következtében a külpolitikai kérdésekben a legfelső pártvezetés, és nem a külügyminisztérium volt a döntéshozó szerv, ennek munkatársaira csupán a végrehajtás feladata hárult. Mindez távolról sem jelenti azt, hogy ezek a dokumentumok érdektelenek lennének. A zömmel a nagykövetség jelentéseiből álló dokumentumok tükrözik a kínai képviselet tájékozottságát a magyar eseményeket illetően, és külön érdekessége olyan szemmel olvasni, hogy a kínai vezetés ezek alapján milyen képet alakíthatott ki magának. Utóbbihoz azonban hozzá kell tenni, hogy a kínai vezetés természetesen egyéb forrásokból is tájékozódott, annál inkább, mivel az októberi események legviharosabb napjaiban a nagykövetséggel akadozott, sőt napokra meg is szakadt a kapcsolat. A nagykövetséget, bármennyire is igyekezett követni az eseményeket a Petőfi Körtől a hatalmi változásokig, váratlanul érte a forradalom kitörése, és ez még inkább igaz a kínai vezetésre. A forradalom napjaiban minden lehetséges tájékozódási forrást igyekeztek felhasználni: figyelték a különböző sajtótermékeket, a rádióadásokat, röplapokat gyűjtöttek, ha lehetőségük volt, tárgyaltak magyar vezetőkkel és más nagykövetekkel, elsősorban a szovjettel, a jugoszláwal és a lengyellel. Ebben a munkában felhasználták a nálunk tanuló és magyarul tudó kínai ösztöndíjas diákok segítségét is. Részletesen tudósítottak a pártok, a különböző szervezetek követeléseiről, a fontosabb újságcikkekről, a kormány nyilatkozatairól. Itt jegyezném meg, hogy a kötet jegyzetapparátusa rendkívül alapos, precíz, például a kínai tájékoztatás pontatlanságait, félreértéseit mindig szembesíti a hiteles magyar szöveggel, de minden egyéb vonatkozásban is megadja a szükséges eligazítást. Indokolt röviden utalni az október 30-i nevezetes szovjet kormánynyilatkozatra, és az erre született november elsejei kínai reagálásra, mert ezekkel volt kapcsolatos a már jelzett hazai félreértés a kínai támogatásról. A szovjet nyilatkozat hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a szocialista országokhoz fűződő viszonyában az egyenlőség, a területi sérthetetlenség, a függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartására törekszik, ugyanakkor általános formában elismerte, hogy ezeket az elveket megsértették. Vámos utal arra, hogy a kínai szerzők a szovjet nyilatkozat kiadását a szovjet vezetésre gyakorolt kínai nyomással magyarázzák arra vonatkozóan, hogy szakítson a nagyhatalmi soviniszta politikával és fogadja el a békés egymás mellett élés öt elvét. A kínaiak szokatlanul gyorsan, november elsején reagáltak nyilatkozatukkal, amelyben elsősorban a szovjet nyilatkozat kritikus, önkritikus vonatkozásait emelték ki és erősítették fel. A kínai nyilatkozat abból a szempontból is lényeges volt — és ez a későbbi szovjet-kínai vitában is felmerült —, hogy a békés egymás mellett élés öt elvét, amit 1954-ban eredetileg a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokra dolgoztak ki, a kínaiak most a szocialista országok közötti viszony alapelveiként említették. A követségi jelentések és a kínai értékelések végig kitartottak az események ellenforradalmi minősítése mellett, sőt visszatérően használták a fasiszta jelzőt. Ennek alapján érthető, hogy kezdettől fogva támogatták a Kádár kormányt és a közölt dokumentumokból jól nyomon követhető az a sokoldalú segítség, amelyet az új hatalom konszolidációjához nyújtottak. A nagykövet rendszeresen találkozott Kádárral és a beszélgetések tartalmát gondosan továbbították Pekingbe. A