Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balla Tibor: A nagy háború osztrák-magyar tábornokai. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok (Ism.: Hajdú Tibor) III/785

786 TÖRTÉNETI IRODALOM Egyszerűbbnek s egyszersmind hasznosabbnak tűnt, ha Ferenc József szellemében egységesnek veszi a tábornoki kart. Csakhogy akkor ezerkétszázán voltak, nem fértek egy kötetbe. Balla nem adta fel a célt, hogy feldolgozza az egész világháborús tábornoki kart, de az több kötet, sok év munkája — fiatalember, teheti. Kezdetnek azonban annyit választott, amennyi egy nem túl vastag kötetben elfért — a tábornagyokat, vezérezredeseket, „gyalogsági" és „lovassági" tábornokokat, táborszernagyokat. (Hurcoljuk magunkkal az ügyetlen fordítást - a General der Kavallerie nem lovassági tábornok, hanem az egész lovasság tábornoka.) Balla életrajzai igazolják döntését, mint írja, „Kövess Hermann tábornagy, a világháború egyik legsikeresebb hadvezérének apja osztrák nemes... anyja erdélyi szász polgárlány volt. Temesvárott született, apja állomáshelyén. Végig a közös hadseregben szolgált, de sokáig magyarországi ezredeknél és beosztásokban, így a világháború előtt három évig a nagyszebeni hadtest parancsnokaként. Magyarul nem tudott jól, viszont három fiának magyar neveket adott (Béla, Géza, Jenő). Bécsben halt meg, de Budapesten temették el." Ilyen példát százat is hozhatnék Balla életrajzaiból. A maga teljességében, egységében mutatja be a tábornoki kart, hogy az olvasó adatai alapján eldönthesse, kit tart magyarnak vagy németnek. Vagy mindkettőnek - hiszen ennek a testületnek egyik sajátossága, hogy nemzeti hovatartozásukat több oldalról is láthatjuk. Balla huszonötöt tekint magyarnak a 178-ból, ezek: Bacsák Zsigmond, Bálás György, Bartheldy István, Braun József, Csanády Frigyes, Festi Lehel, Galgótzy Antal, Hadfy Imre, Hauer Lipót, Hazai Samu, József főherceg, Kárász Ernő, Kolossváry Dezső, Kornhaber Adolf, Lónyay Albert, Magyar Gyula, Nikic János, Plank Ede, Schay Gusztáv, Schultheisz Emil, Siegler Konrád, Sorsich Béla, Szurmay Sándor, Tamásy Árpád, Wieber Adorján. Ennél nagyobb a Magyarországon születettek, tehát a magyar állampolgárságra jogosult, itteni illetőségűek száma (66). Ezekhez sorolnám a magyarországi német Sieglert is - igaz, hogy felesége Perczel-lány volt, fia a harmincas években a magyar hadsereg tábornoka. Ezek nagy része ún. „Tornisterkind" (a katonai hátizsák német neve után) akit apja úgyszólván tornisterében cipelt helyőrségről helyőrségre. Továbbá számos a magyar állampolgár, de magyarul nem mindig tudó, magát horvátnak vagy németnek valló tábornok. (Néhány ismert név: az erdélyi szász Arz Arthur, a Monarchia utolsó vezérkari főnöke, Fabini Ludwig, Kusmanek Hermann, Rohm Alfréd, Ziegler Alfréd; a délszláv Boroevic Szvetozár, Sarkotic Stephan; Gaudernák József magyar báró, a legismertebb huszártisztek egyike, Tersztyánszky Károly, vagy a Bécsben magyar tábornok apától született Nagy Gyula, vagy az aradi születésű német Rohr Franz, a m. kir. honvédség utolsó főparancsnoka). Ezek vitatható esetek, de a magam részről helyeslem, hogy Balla a szigorúbb kritériumokhoz igyekszik tartani magát, mint más vonatkozásokban is. Joggal jegyzi meg a szerző, hogy a magyar tábornokok közül kevésnek van méltó életrajza. Milyen érdekes lenne például egy párhuzamos életrajz a világháború két magyar honvédelmi miniszteréről (Hazai és Szurmay), akik gyakorlatilag már a háborút megelőző évtizedben is együtt működtették a minisztériumot. Mindegyik életrajz a következő adatokat tartalmazza: név (magyarul és németül, nemesség feltüntetésével); a születés, a halál napja és helye; utolsó, elért katonai rang; vallás; családi állapot; gyermekek száma, nemük szerint; az apa foglalkozása; iskolai végzettség (részletezve, felsorolva, az elvégzett civil iskolatípusokat, osztályok számát, valamint ugyanezt a katonaiskoláknál, akadémiáknál, beleértve a már kinevezett tisztként letett, többnyire kétéves felsőfokú tanfolyamokat, mint a Hadiiskola, magasabb műszaki vagy tüzér tanfolyam, esetleg civil főiskola, Lovaglótanár Intézet). Azok esetében, akik katonaiskolát nem végeztek, hanem tartalékos tisztként kérték aktiválásukat, a hivatásos tiszti kiegészítő vizsga; nyelvismeret; hazai, illetve külföldi kitüntetések, az adományozás időpontjával; előmenetel, a kinevezés dátumával; beosztások pontos felsorolása, ugyancsak a kinevezés dátumával. Fontos adat, hogy milyen hadjáratban, ütközetben vett részt, külön megjegyezve, ha szolgált pl. Bosznia okkupációjánál, de ütközetbe nem került. Az életrajzok közlik a tábornok fontosabb katonai tárgyú írásainak adatait (akinél van ilyen) és igen részletesen Balla vonatkozó forrásait. A „Címek és rangok" rovatban találjuk a nem katonai szolgálathoz kötődő címeket. Ide tartoznak például a díszpolgári, díszdoktori, titkos tanácsosi, főúri címek, nemesség adományozása, hadtudományi vagy más társaságok tagsága, azokban elfoglalt elnöki stb. pozíció. De itt sorolja fel az olyan, a 19. század közepétől már csak formális katonai címeket is, mint ezredtulajdonos. A Megjegyzés rovatban szerepelnek a máshova nem sorolható lényeges adatok, mint ha megözvegyült és újra nősült, más családi adatok, mint a régi, esetleg külföldi nemesség, apja, testvérei foglalkozása, ha magasabb katonai, esetleg más rangot értek el (kamarás, titkos tanácsos) esetenként a temetés közelebbi adatai. (Nem tudom, akkor már miért