Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
Tóth-Barbalics Veronika A „KORONA VÉDPAJZSA" VAGY „ÉSZARISZTOKRÁCIA"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai Bevezetés A magyar törvényhozás történetének jelentős mozzanata volt a főrendiház 1885. évi reformja. A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi 7. törvénycikk fontos változásokat eredményezett a második kamara létszámában és összetételében. A születési arisztokráciára megőrizte ugyan számbeli többségét, azonban tagsági joguk gyakorlásának, új főnemesi családok esetében a jog elnyerésének feltételévé vált a magyar honosság és 3000 forint földadócenzus teljesítése. Megszűnt a címzetes püspökök és a főispánok részvételi joga. Képviseletet kaptak a protestáns felekezetek, a tagok közé kerültek a legfelső bírói fórumok vezetői, valamint az uralkodó által élethossziglani tagságban részesített személyek. A tagsági joguk gyakorlásától eleső tagok közül a főrendiház által egyszeri alkalommal, a reform életbe lépése előtt választott 50 fő részvételi és szavazati jogát élete végéig megőrizhette. A magyar törvényhozás második kamarájában a hosszú 19. század folyamán végbement változásokra csak az 1980-as évek második felétől, a társadalmi és politikai elitkutatás megélénkülésével kezdett figyelem irányulni. Mindmáig viszonylag kevés tanulmány foglalkozik a témával. Egy részük a reform előzményeit és országgyűlési tárgyalását vizsgálja.1 Az 1885. évi törvényről Püski Levente és Szalai Miklós adott átfogó értékelést. Mindketten a reform lényeges elemének tartják, hogy a főrendiházi tagság megszűnt az arisztokráciához tartozás automatikus velejárója lenni. Püski hangsúlyozza, hogy az arisztokrácia ennek ellenére megőrizte döntő fölényét az intézményben. Összességében viszont „a főrendiház a reform után is erős kormányzati és uralkodói befolyás alatt állt", ami megakadályozta, hogy az újkonzervatívok politikai bázisként használhassák az intézményt.2 Szalai Miklós a kormánynak a főrendiház átalakítására vonatkozóan 1885-ben az országgyűlés elé terjesztett tervét a történeti jogot korlátozó, a demokratikus elvet mellőző, az örökös tagoknál a cen-1 Püski Levente: A liberális alkotmányosság és az 1885. évi főrendiházi reform. In: Történeti tanulmányok. I. Debrecen 1992. 67-81.; Szalai Miklós: Az 1885-ös főrendiházi reform. In: Múltból a jövőbe. Tanulmányok. Szerk. Pölöskei Ferenc, Stemler Gyula. Bp. 1997. 28-43. Tóth-Barbalics Veronika: Reformtervek a felső tábla átalakítására a 19. század első felében. In: Fejezetek a tegnap világából. Tanulmányok a 19-20. század történelméből. Főszerk. Gergely Jenő. Bp. 2009. 76-91. 2 Püski: A liberális alkotmányosság i. m. 77-78.
