Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711
CSENGERY ANTAL ÉS T. B. MACAULAY ANGLIAI TÖRTÉNELMÉNEK FORDÍTÁSA 719 A jelenné szelídült jövőről a nagy mű legjobb részében, az Anglia 1685-ben című fejezetben olvashatunk. Ez a passzus megvigasztalhatta Csengeryt is, amint minket is. Nemcsak az van benne, hogy — idézem — „... a fejedelem személyes kegyencei, miniszterei s minisztereinek teremtményei tömérdeket elnyeltek a közpénzekből", de az is, hogy a szigetországban megkezdődött a polgári fellendülés is. A Pesten élő Csengery és Lukács Móric, az 1850 decemberében visszatérő Eötvös, az 1855-ben Budára visszaköltöző Szalay arról olvastak e fejezetben, hogy az 1688. évi forradalom óta az angol városok némelyike hétannyira szaporodott. Csengery különben lexikoni szócikkeiben is hivatkozott Manchester, Liverpool stb. szédületes fejlődésére. Ezúttal azt fordította — lelkesen —-, hogy Liverpool „Végtelen hajóműhelyei, rak- és műtárai a világ csodái közé számláltatnak." S azt a történetírói óhajt, hogy „vajha sokkal nagyobb igényű történetíróink olykor néhány lapot megkíméltek volna a hadjáratoktól és political cselszövényektől, hogy értesítének vala, miként néztek ki elődeink társalgótermei és hálószobái." Igaz, Szalay svájci száműzetésben élt, de ott is írta hatkötetessé bővült történelmét, s Csengery is valami ilyesmire készült (sajnos, ez elmaradt). Még ma is érdekes az, hogy 1685-ben Chelsea csendes falu volt, Islington [ = Disraeli szülőhelye] pusztaság, a Regent Street legnépesebb részén egyedül találhattuk volna magunkat. Mindez Macaulay korában már London része volt, ma még inkább. Talán a Covent Garden körüli bűz enyhült azóta valamelyest. Az utcára éjnek idején azért ma sem mennénk ki, s nem annyira az eleséstől, csonttöréstől félnénk. Túl vagyunk a Pilwax, a Nyugat, a Japán cafék jelentőségén, így csak helyeselni tudjuk, ha Macaulay lelkesedik a londoni kávéházak közvélemény-formáló tevékenységéért, politikai-kulturális-funkciójáért. Miért? Macaulay (és Csengery) felel: „.. mint történni szokott, sokan hajlandók merő ostobaság - s átalkodottságból lármát ütni az újítás ellen, csupán mivel újítás volt." Macaulay-nál a „legtúlságosabb megszorítások"-ról esik szó, meg hogy az angol író, költő alig kapott honoráriumot. Mindez — közel 325 év telt el azóta — a kései hazai utódok előtt sem ismeretlen. 6 Térjünk vissza a vallási fanatikus II. Jakabhoz és 19. századi analógiáinkhoz. „...Az új király, ki szeretett a tengerészeti ügy részleteivel foglalkozni, s ügyes írnok lett volna a chatami hajóműhelyekben, elhatározá, hogy önmaga lesz saját tengerészügyi minisztere." I. Ferenc József, ki eredményes kettőskönyvelője lett volna birodalmának, felülmúlta őt: 1852 áprilisától, Schwarzenberg herceg halálától kezdve, önmaga miniszterelnöke lett. Jeffrys, a királyi főtörvényszék főbírájának rémtettei? Nos, Haynau sem maradt nagyon mögötte. Jakab vallásos vakbuzgalmában három országot dobott el magától - írja Macaulay, fordítja Csengery. Magyarország egyelőre koronázatlan királya még többet. A fogházak poklok voltak Jakab idején? Csengery éppen akkor vitatkozik a magyar intézményekről az irántunk rosszindulatú Appert-rel,26 s hát Eötvös-26 Csengery Antal: Appert legújabb munkája. Pesti Napló 1851. február 28-március 1. 293-294.
