Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711
720 FENYŐ ISTVÁN tői, Lukácstól sem volt „idegen" ez a téma. Hogy Jakab kérlelhetetlen, s a deportáló hajók üregében „merő sötétség" volt, „bűz, jajgatás, betegség és halál"? Hát Kufstein vagy a Neugebäude sem volt szanatórium, s elég Széchenyi Istvántól elolvasni a Nagy Magyar Szatírát. 7 A fordító a II. kötetet azzal kezdi, hogy Jakab XIV Lajos példáját akarta követni. Ha az utóbbi (hűbérura volt) a nantes-i edictumot vonta vissza, ő a Habeas Corpust és a Test Act-et szerette volna hatálytalanítani, Csengery megjegyzi: „...Valóban nem csodálhatni, ha e nagy törvényt az angolok általában, minden pártkülönbség nélkül, nagyra becsülik: mert oly törvény az, mely nem közvetve, hanem közvetlen úton eszközli az ország minden lakosa biztosságát és jólétét." A Test Act és a „pápista" király? Macaulay úgy ítél, hogy Jakab politikájának az angol katolikusok 3 évi törvénytelen tomboló diadalt köszönhettek, majd 140 évi lealacsonyítást. Újra le kell írnunk: a brit történetíró és centralista követője kissé idealista, illúziókat is melengető tollforgatók. Az előbbi még azt hitte, hogy ma az egész nemzet jelen van a parlament minden tanácskozásán, s hogy száz meg százezer ember ismeri meg a törvényhozás folyamát. E remény csalóka volt, s ezt már Eötvös is belátta. Abban Macaulay-nak igaza volt, hogy a rendes hadsereg veszélyes lehet a törvényes hatalomra. Azért egy kérdést feltennénk: és a félkatonai szervezetek? Csengery olvas, fordít, és feltehetőleg felszisszen: John Windham, Salisbury követe felszólalt: a nép torkig lakott a katonai zsarnoksággal, ingyen beszállásolással. Miért szisszen fel? Mert Csengery épp az ingyen beszállásolásról írta egy évtizeddel korábban első, nyomtatásban megjelent, nagyobb tanulmányát. (Die Militärerhaltung Ungarns, deren geschichtliche Entwicklung, und Verhandlungen über dieselbe in den Reichsdeputationen, und auf den Landtagen 1839/40 u. 1843. In: Vierteljahresschrift aus und für Ungarn 1844. Leipzig. B. IV lte Hälfte 180-208.) Jakab évente kb. hatezer fontot kapott XIV Lajostól, hogy a parlament összeülését megakadályozza. Ferenc József utóbb a pénznél is többet kapott Miklós cártól: 204 ezer főnyi orosz intervenciós sereget. Szerzetesi csuklyák, olvasók a londoni utcákon? Miután a cár nem fogott kezet a hajdani „barikádhőssel", Bach belügyminiszterrel, az is magára aggatta a skapulárét, talán még a reverendát, a cingulust is. Az ír katolikusok helyzetét alig érintjük, az írlandi szegénységet különösen nem, mert arról már Eötvös szólott 1840 elején.25 Macaulay erről: az ír katolikus, ha protestánssá lett, sem szűnt meg ír, azaz alávetett nép lenni. Macaulay előtt Eötvös — kétségkívül patetikusabban és deklamálóbb hangsúlyokkal — hasonlót írt brit kortársa szövegéhez: „... Az uralom, melyet e népiségek egyike a másik fölött gyakorolt, a vagyonosság uralma volt a szegénység, a tudományé a tudatlanság, s a polgárisultságé a míveletlenség fölött.'"27 Macaulay rajongott Orániai Vilmosért, ezért az utóbbi uralkodásáról csak annyit: szerinte Vilmos tudta, hogy egy népszerű röpirat gyakran annyi szolgálatot tehet, mint a csatatéren nyert győzelem. Az utókor feltételezheti: ennek 27 Eötvös József: Szegénység Irlandban. In: E. J.: Reform és hazafiság. Bp. 1978. I. k. 135-205.
