Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 67 úgy érzi, hogy helyén nem maradhat és távozni kénytelen. E[sztergom] 1947. aug. 22. Drahos János"6 2 [Eredeti aláhúzások - B. Ma.] Azt, hogy mi is folyik lakosságcsere címén, érzékletesen szemlélteti Mindszentynek a püspöki kar nevében a hívekhez intézett 1947. szeptember 9-ei körlevele: „Miként a. hitleri időben a zsidókkal történt, most is több, sőt sok évszázados lakóhelyükből, otthonukból, vagyonukból kimozdítanak, vándorlásra, nyomorgásra kényszerítenek és kárhoztatnak százezres, sőt milliós tömegeket származásuk és anyanyelvük miatt. Kitelepítésnek nevezik ezt. A béke előmozdításának és biztosításának egyik modern főeszközét vélték feltalálni benne és kényszerrel életbe léptetik, végrehajtják azt. A valóságban pedig ezzel a további békétlenség nagyon veszedelmes magvát hintik el. Csehszlovákiában deportálják vagy kiűzik a kereken 700.000 létszámú magyarságot arról a területről, ahol őseiben is már közel ezer esztendeig egy zárt tömbben élt és lakik a Duna fölött, és amely terület csak az előző világháború után, tehát alig negyedszázada nyert az új államalakulathoz odacsatolást. A kitelepítés, ha mindjárt némi részében kínos állami megegyezés alapján történik is, valójában kiűzés és körülményei sok esetben nagyon kegyetlenek. Ez az egyik égetően fájó magyar seb. A másik: eltávolítják országunkból a hazához hű német származásúak tömegeit. Ez a gyászos művelet, amelyet a történelem szintén kitörölhetetlenül fog lapjain feljegyezni, most ismét nagy erővel folyik... Fáj, vérzik és a szégyenkezéstől szinte összeroppan az embertársakkal együtt érző, a felebaráti szeretetet gyakorló ember szíve. "8 S A körlevél — nem először a kérdésben született írások sorában — drámai túlzással tett egyenlőségjelet kitelepítés és holokauszt közé, pedig, bár a kitelepítés vitathatatlanul kegyetlen és embertelen, a holokauszttal szemben nem volt célja az élet elvétele. Mindszenty tiltakozásai, akárhová és akárkihez is címezte, eredménytelennek bizonyultak. „Védelmező kéz sehol" - írja egyszerre keserűen és szemrehányóan 1947. október 30-án ismét csak a pápának.8 4 Arra a levelére is csupán udvarias választ kapott, amiben a csehszlovák hatóságok által háborús bűnösként nyilvántartott magyarok lehetetlen helyzetét vázolta Dinnyés Lajos miniszterelnöknek. Az új kormányfő — szokatlan buzgalommal — jelentést kért a belügyminisztertől. A hozzá beosztott Péter Gábor, az államvédelem vezetője csupán 44 személy Magyarországra érkezéséről tudott, de — összhangban a kétoldalú megállapodással — további ezer fő várható áttelepítését jelezte. Szerinte a 44 főből huszonötöt már el is engedtek, és csak 19 főt internáltak. Önérzetesen szögezte le, hogy „a még áttelepítendő személyekkel kapcsolatban is ugyanezt a gyakorlatot kívánom folytatni, mert ez felel meg a fennálló jogszabályoknak", így kívánta elérni, nehogy a háborús bűnösök felelősségre vonás nélkül szabadon mozogjanak, vagy ellenkezőleg, szabadlábra kerüljenek 82 ÁBTL 3.1.9. V-700/14. 95-96. Drahos János kézírásos feljegyzése. 83 Szombathelyi Püspöki Levéltár 1954/1947. 84 ÁBTL 3.1.9. V-700/15. 160-163. Mindszenty József levele XII. Pius pápához, Esztergom, 1947. október 30. Szövegét teljes terjedelmében közli Somorjai Á. - Zinner T.: Majd' halálra ítélve i. m. 384-387.
