Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Soós László: Khuen-Héderváry Károly kormányalakítása és a politikai válság felszámolására tett kísérlete első lemondásáig III/603
628 SOÓS LÁSZLÓ getlenségi Párt három, a néppártiak és az Ugron-párt egy-egy képviselőt delegálhatott." Ezek után a kormány már a következő ülés napirendjének elfogadtatására kívánt áttérni, de ezt Polónyi Géza az ellenzéki képviselők nevében azzal utasította el, hogy július 29-én — tehát éjfél előtt — erre indítványt senki sem tett, illetve addig ameddig a kormány programját el nem fogadják más kérdés megtárgyalására nem hajlandóak, ezért éjfél után elhagyták az üléstermet. Az ellenzék távozása után Tallián Béla elnök a miniszterelnök délután átadott, az ellenzéki képviselők haragját kiváltó, alábbi indítványát olvasta fel: „ A holnapi ülés napirendjéül, a parlamenti vizsgáló bizottság megválasztása után, indítványozom, tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása." Miután az elnök megállapította, hogy 167 képviselővel még határozatképesek, a kormánypárti képviselők szavazataival az indítványt elfogadták és az elnök „éjjel 12 óra 55 perckor,, az ülést berekesztette.10 0 Az újságírók nyomozati munkája szerint Pap Zoltán leleplező nyilatkozata után Dienes Márton rögtön Singer Artúr lakására sietett, aki ezek után Ritter Imrét, gróf Szapáry László jószág-igazgatóját kereste fel.101 A vesztegetési ügy szálai egyértelműen a miniszterelnökkel szoros barátságot fenntartó gróf Szapáry László, fiumei kormányzóhoz vezettek. A júl. 30-án megtartott képviselőházi ülés az előző napon lezajlott, tettlegességig fajuló nézeteltérések — az ellenzék véleménye szerint elferdített —jegyzőkönyvi rögzítésének többszöri módosításával, ezen afféroknak a Mentelmi Bizottság elé utalásával, valamint érdemi munka nélkül a vesztegetési botrányban a kormányfő felelősségét taglaló vitákkal telt el. A július 31-én megtartott parlamenti ülésen már mindenki értesült arról, hogy a vesztegetésre szánt pénz gróf Szapáry László, fiumei kormányzótól származik, aki még 29-én este felkereste a miniszterelnököt és lemondott hivataláról.10 2 A tanácskozás másik nagy eseménye az volt, hogy Kossuth Ferenc az őt felkereső küldöttség kérésére visszatért a Függetlenségi Párt élére, és beszédet mondott. Az ellenzéki párt elnöke a „falusi magányát" feladva, arra szólította fel a vesztegetési botrányban érintetteket — Szapáry Lászlón kívül Khuen-Héderváry Károlyt is, mint aki felelősséggel tartozik a kormány tagjainak cselekedeteiért —, hogy jelenjenek meg a vizsgáló bizottság előtt. A válság feloldására Kossuth Ferenc, a miniszterelnöki bársonyszékre mutatva, az alábbi kivezető utat javasolta: „... az új helyzetnek más megoldását nem látom, mint azt, hogy egyetlen lehetőség a helyzet szanálására az, ha a miniszterelnök távozik abból a székből." Kossuth Ferenc felszólítására a miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy „... e pillanatban nemcsak önmagam ellen, hanem az ország ellen vétenék, ha ezt tenném." Egyben biztosította az ellenzéket, hogy megjelenik a vizsgáló bizottság előtt, és válaszolni fog a kérdéseikre. 99 Egyetértés, 1903. júl. 30. Egyéb részletek. 100 Képviselőházi Napló 1901-1906. XVIII. kötet. 319. országos ülés 1903. júl. 29. 113. 101 Egyetértés, 1903. júl. 31. Gróf Szapáry vesztegetett. 102 Előtte Khuen-Héderváry Rudnay Béla rendőrfőkapitányt küldte el Szapáry Lászlóhoz, mert attól tartott, hogy a leleplezés hatására Szapáry öngyilkosságot kísérel meg. OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója, 1903. szept. 15.
