Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Soós László: Khuen-Héderváry Károly kormányalakítása és a politikai válság felszámolására tett kísérlete első lemondásáig III/603
KHUEN-HÉDERVÁRY KÁROLY KORMÁNYALAKÍTÁSA 607 megnehezítenem. Most már elvesztettünk így egy teljes hónapot, a Széli-féle taktika minden hitelét teljesen elvesztette, őt bukott embernek tartja mindenki, a párt vezető nélkül, gazdátlanul áll, minden téren a dissolutio jelei mutatkoznak, s bármely haszontalan incidens szétrobbanthat bennünket." Tisza elhatározta, amennyiben az obstrukció felszámolására vonatkozó királyi intézkedés továbbra is várat magára, úgy június 9-én „felkeresem Szélit, bejelentem neki a passiv resistentiát tovább nem vállalom s rajta leszek, hogy ugyanezt mondják neki a párt más tekintélyes tagjai is. Úgy hiszem, ez elég lesz arra, hogy Széli beadja lemondását..." Június 9-én Fejérváry Bécsből hazatérve — Tisza István feljegyzése szerint — közölte vele, hogy „a király el van határozva, csak kételyei vannak az iránt, nem kívánom-e én is a katonai javaslatok visszavonását. E tárgyban táviratot vár, melyet (Fejérváry-S. L.) azonnal el is küldött..."19 A táviratban értesítették a királyt, hogy amint az új házszabály életbelépett, Tisza kész a katonai javaslatokat változatlan formában a képviselők elé terjeszteni. Az uralkodói döntésről Fejérváry Június 10-én értesítette Tiszát, mely szerint: „...a pártban ne történjen semmi. Előzetes jelentést nem kíván, vasárnap (június 14-én - S. L.) reggel fogadja Szélit s Fejérváry és Tisza legyenek készen, hogy legfelsőbb felhívásra még vasárnap Bécsbe menjenek."20 Széli Kálmán — egyre fogyatkozó párthíveivel — a kifárasztáson alapuló passzív rezisztenciához ragaszkodott, és az exlex állapotban az országgyűlés feloszlatását sem tartotta elfogadhatónak. Ezzel szemben a tagság többsége, az idő múlásával egyre hangosabban, az energikusabb politikai fellépést sürgette. 1903. június közepére világossá vált, hogy a miniszterelnök sem a politikáját ellenzők táborának nagyságát, sem az obstrukciót támogatók kitartásának időbeli határát nem jól mérte fel. Széli Kálmánnal ellentétben Bécsben — ahol ez ügyben az udvari körök folyamatosan tájékozódtak — egyre türelmetlenebbül várták a magyar parlament munkaképességének helyreállítását. Az uralkodó a válság megszüntetésére Szélit nem tartotta alkalmasnak, ezért június 11-én a magyar miniszterelnök felmentését határozta el.2 1 így a július 14-én bécsi kihallgatásra rendelt miniszterelnök csak a legfelsőbb akarat szerinti lemondását terjeszthette elő. Széli Kálmán elutazása előtt, 13-án délelőtt a képviselőházban hosszasan tanácskozott Andrássy Gyulával és Apponyi Alberttel, amiből a megfigyelők azt a következtetést vonták le, hogy a miniszterelnök lemondása esetén maga helyett Andrássy Gyulát javasolja.2 2 Az ellenzék arra számított, hogy a miniszterelnöki posztra Andrássy Gyula mellett Lukács László és Csáky Albin is eséllyel pályázhat, de akárkire esik is a választás, csak a katonai javaslat visszavonásával lehet a parlament munkáját szavatolni. A bécsi politikai körök azt a körül-19 Uo. 20 Gróf Tisza István összes munkái, i. m. I. kötet 704. 21 Thallóczy értesülése szerint: „Széli ellen az akció már rég folyt. Mihelyt az obstrukció kikerülhetetlennek látszott a passzivitás lett vezérfonallá, amit a király is vállalt. Fejérváry révén királyék az egész Széli rendszerrel mégis elégedetlenek voltak. Személye ellen nem volt kifogás, de hiúsága... tűrhetetlenné vált." OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója 1903. jún. 20. 22 Széli Kálmánt Bécsben megérkezésekor (június 13-án este) Széchényi Gyula, a király személye körüli miniszter fogadta és tájékoztatta.
