Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Süli Attila: A Szeben-vidéki kormánybiztosság története 1849-ben III/561
576 SÜLI ATTILA Vallási és közoktatási ügyek A királyföldi román lakosság többségében görög-keleti, míg a szászság kivétel nélkül evangélikus vallású volt. Mindkét egyház vezetése tevékeny szerepet vállalt az 1848. őszétől induló fegyveres felkelésben, így több egyházi vezető is a román fejedelemségekbe menekült. A fentiek alapján a magyar kormányzat és a fenti egyházak közti kapcsolat nem volt zökkenőmentes, ami nagyban megnehezítette a konszolidációt. Az erdélyi román görög-keleti egyház a hazaárulóvá nyilvánított Andrei Saguna püspök136 elmenekülése következtében vezető nélkül maradt. Hivatalának betöltését Csány fő-kormánybiztos feltétlenül szorgalmazta, mivel szerinte a román népre elsősorban papjai képesek befolyást gyakorolni. A Vallás és Közoktatásügy Minisztérium végleges döntéséig az egyház jegyzőjét és levéltárnokát, Hania Jánost bízta meg az irányítással, akit egyébként becsületes hazafinak tartott.13 7 Az enyhülés jeleként értékelhető, hogy június 8-án a román ortodox papok és világi értelmiségek Berde engedélyével gyűlést tartottak Nagyszebenben. Tekintettel arra, hogy a kormánybiztos nem tudott jól románul, megbízottjai útján képviseltette magát a gyűlésen. A résztvevők határozatban ismerték el, hogy a jobbágyfelszabadítást, a törvény előtti és vallási egyenlőséget a magyar kormánynak köszönhetik, kinyilvánították hűségüket és elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot, míg az orosz intervenciót elítélték. Kérték, hogy az 1848-ban bekövetkezett szomorú események miatt ne ítéljék el az egész román népet, és a megtérőknek biztosítsanak amnesztiát. A román fejedelemségekbe menekült püspök és egyházi főtanács helyett ideiglenes jelleggel válasszanak új tisztségviselőket, akik részére az állam gondoskodjon fizetésről. A gyűlés kiáltványban szólította fel a románságot a magyarokkal való összefogásra és közös harcra13 8 A gyűlés hatására a rögtönítélő bíróságok elé állított román papoknak — a lázításban, rablásban és gyilkolásban részt vettek kivételével — Berde kegyelmet biztosított.13 9 Berde nagyon kevés rokonszenvet tanúsított a szász evangélikus klérus irányában, akinek a lelkészei álláspontja szerint 1848-ban lázították híveiket, így nem véletlen, hogy Georg Binder püspököt az 1849-ben jogtalanul szedett 136 Andrei Saguna görög-keleti erdélyi román püspök. (1809-1873) Tevékeny szerepet vállalt az erdélyi románság lázadásának vezetésében és az orosz csapatok behívásában. E miatt a magyar országgyűlés hazaárulónak nyilvánította. 137 F247. 509/Sz.K.B. Csány levele. Kolozsvár, 1849. május 12. Kérte Berdét, hogy világosítsa fel a román népet a magyar nemzet harcának igazságosságáról és az úrbéri terhek eltörléséről.; Uo. 660/Sz.K.B. Szent-Iványi levele. Kolozsvár, 1849. május 19. Kérte, hogy nevezze meg azon személyek körét az egyházból, akik hűek maradtak a magyar kormányhoz.; A püspökség betöltésére alkalmas egyéneket a minisztérium is meg akarta hallgatni, így Boczkó útján kérték Berdét, hogy ezen személyeket küldje a kormány akkori székhelyére, Szegedre. (Uo. 1640/Sz.K.B. Kolozsvár, 1849. július 18.) Nehezítette a helyzetet, hogy Dobokai vizsgálata szerint az összes ortodox egyházi vezető kompromitálta magát a felkelésben. ((Uo. 827/1849) 138 Uo. 1102/Sz.K.B.; Hadtörténeti Múzeum. Kéziratos emlékanyag gyűjtemény. Leltári száma: 15034/EM.; A jegyzőkönyvet közli: TL. 1897/11-12. sz. A gyűlés jegyzőkönyvét Szent-Iványi is bekérette Berdétől. (Berde ir. 1468/Sz.K.B.); A gyűlés jegyzőkönyvét 2000 példányban nyomtatták ki román nyelven.; Káinoki Kis, 1979. 71-74. 139 Berde ir. 1538/Sz.K.B. Nagyszeben, 1849. július 7.
