Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ERDÉLYBEN, 1848/49-BEN 557 A lefogott papok kapcsán felmerült a kérdés, közbe járhat-e ügyükben a püspök a polgári hatóságoknál. A püspöki szentszéki tanácskozás ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy mivel a papokat kötelezték a magyar kormány Közlönyben megjelent rendeleteinek a kihirdetésére és Kedves István ideiglenes püspöki helynök körlevele is erre szólította fel őket, ezért a lefogottak ártatlanok, s ügyükben a püspöknek ezért közben kell járnia.163 Erre kéri egyébként a püspököt augusztus 26-án kelt levelében Kedves István is: „terhes körülmény és kénytelenség vitt gondolatlan lépésre, " s amennyiben a püspök nem tudja kimenteni őket a fogságból, hogy visszakerüljenek egyházközségeik élére, „a nép lelki pásztorok nélkül maradván kétségbe esik s elpusztul".164 Szcitovszky János prímás augusztus 23-ai körlevele is ebbe az irányba mutat, melyet szeptember 12-én tárgyalt meg az erdélyi szentszék.16 5 A prímás körlevelének célját megértve rámutatnak: amíg csak tehette, a püspök a törvényes hatalom iránti engedelmességre intette a papjait. Szerencsés körülménynek tekinthető, hogy a gyulafehérvári ostromzár miatt nem kellett többé állást foglalnia, erről nem is kell tehát számot adnia. Az elfogott papokkal kapcsolatban megfogalmazzák azt az érvet, hogy a vétkes pap „nem önszíve hajlama szerint, hanem a magoknak halál-fenyegetés által engedelmességet kicsikaró, és a fejérvári várat kivéve, egész Erdélyt hatalmukban tartó Kossuthpártiak kényszerítése miatt kénytelenített cselekedni, hogy életét megmenthesse". Az egyházi vétségek kiemelése előrébb való, mint az állítólagos politikai bűnök. A püspök szerint „mennyivel fájdalmasabban esett atyai szívemnek, a helyreállott közlekedés után értesülni azon vakmerő féktelenségről, melyet papjaimnak egynémelyike nemcsak polgári, hanem egyházi téren is elkövetni nem irtózott" 16 6 Ez a kitétel utal azokra az életbe léptetett radikális, egyházkormányzati reformokra és a Horváth Mihály által tervezett, Róma által megbélyegzett nemzeti zsinati tervbe való bekapcsolódásra, amelyekre a fentiekben már kitértünk. Kovács Miklós püspök azonnal közbe is járt elfogott papjai érdekébe. 1849. szeptember 9-én kelt levelében jelzi, hogy a Szebenbe fogolyként elvitt gyergyói és a két csíki kerületi papság ügyében Wohlgemuthoz már augusztus 30-án elküldte a szükséges folyamodványt, amelynek hatását nem tudhatja megelőlegezni.16 7 Szcitovszky tervének megfelelően a purifikáció egyházi szentszéken történhető megadását is megpróbálta, amit bizonyít 1849. november 17-én kelt levele. Ebből az derül ki, hogy a polgári kormány nem engedte meg, hogy a „az egyházi rendből való tanárok, és lelkészek, elő mutatandó hiteles bizonyítványok nyomán csak előttem purificáljanak."16 8 így ugyan Erdélyben minden pap és tanító, 163 A Gyulafehérváron tartott szentszéki gyűlés jegyzökönyve. Gyulafehérvár 1849. augusztus 29. - GYFL Pl 395. d. 37. cs. 255/1849. 164 Kedves István ideiglenes püspöki helynök jelentése Kovács Miklós püspöknek. Kolozsvár 1849. augusztus 26. - GYFL Pl 393. d. 5. cs. 212/1849. 165 A püspöki szentszék gyűlésének jegyzőkönyve. Gyulafehérvár 1849. szeptember 12. - GYFL Pl 393. d. 2. cs. 286/1849. 166 Kovács Miklós püspök levele Ráduly János kanonokhoz. Kolozsvár 1849. október 27. -GYFL Pl 393. d. 6. cs. 490/1849. 167 Körrendeletek. 1849. szeptember 9. - GYFL GyGyL Gyergyószentmiklósi Plébánia iratai. Plébániai iratok. 1849-1856. 168 Körrendeletek. 1849. november 17. - Uo.
