Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
558 TAMÁSI ZSOLT aki királyi pénztárból részesült fizetésben, a katonai kerületenként felállított purifikáló bizottság előtt kellett tisztázza magát, viszont tény, hogy a püspök mindenkit igyekezett kizárólag a szentszéki eljárás hatálya alá vonni, ennek kezdeti sikertelenségét viszont az erdélyi papság tömeges meghurcolása jelzi. Összegzés Az erdélyi római katolikus egyházmegye a forradalmi változásokat, a többi magyarországi egyházmegyéhez hasonlóan üdvözölte, reményeket táplálva kezdett hozzá a megváltozott helyzetben a belső reformok kidolgozásához. Az egyházmegye püspöke, csíktusnádi Kovács Miklós nem zárkózott el az alsópapság radikális javaslataitól sem, a tisztánlátás kedvéért hajlandó volt azokat egyházmegyei zsinaton megvitatásra bocsátani, miközben a kortárs magyar püspökök ettől inkább eltekintettek. A forradalmi kormánnyal messzemenően együttműködő püspök az uniós jogharmonizáció elmaradása ellenére a törvényes változások pártolására biztatta papjait, akik a maguk során az egyházmegyétől elszigetelődő püspök utasításainak hiányában reagálták le a császári hatalom trónfosztását, s váltak a szabadságharc támogatóivá, miközben a püspöki igenlés reményében egyházfegyelmi téren is radikális változtatásokat léptettek érvénybe. A megyéspüspök a maga részéről utólag nem adta minden változáshoz a jóváhagyását, de papjait a megtorlás árnyékában igyekezett megvédeni. Az egyházmegye a forradalmi évek alatt nem csak az egyházmegyei központi kormányzástól szigetelődött el, a sajátos egyházi kérdések terén hiányolta a prímási szék figyelmét is, amely esetében sokkal nagyobb figyelmet váltott ki a nemzeti kérdés miatt a görög katolikus erdélyiek törekvése. A forradalmi kormány sem az egyházmegye belső gondjaira volt fogékony, hanem csak arra törekedett, hogy az egyházmegye lojalitását a változásokhoz, a szószéken keresztül a lelkesítést biztosítsa, még akkor is, ha ehhez mellőzte a hierarchiai hivatali utat. Ennek következményeként az osztrák megtorlást is nehezebben tudta kivédeni az egyházmegye püspöke, akinek előbb az elszigeteltség hónapjairól kellet információkat gyűjteni, így megkésve tudta alkalmazni az esztergomi érsek általjavasolt retorikát. [A hivatkozott okmányok egy része megjelent a következő két forráskiadványban: Lukács Lajos: The Vatican and Hungary 1846-1878. Reports and Correspondence on Hungary of the Apostolic Nuncios in Vienna. Bp., 1981.; Sávai János: Zsinat és forradalom. Erdély, 1848/49. Szeged, 1999.] THE ROMAN CATHOLIC CHURCH IN THE REVOLUTION AND FREEDOM FIGHT OF 1848/49. TRANSYLVANLAN PECULIARITIES by Zsolt Tamási Summary Similarly to the other Roman Catholic dioceses of Hungary, the bishopric of Transylvania welcomed the revolutionary changes which took place in the country, and set about the elaboration
