Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
556 TAMÁSI ZSOLT A jól kigondolt, megtervezett és végrehajtott utasítások eredményeként valóban nagyon sok pap kerülhette el a megtorlást, de ez szükségszerűen együtt járt a katolikus egyház szerepvállalásának a történetírásba berögzülő téves megítélésével. A védekezési mechanizmus viszont nem működött egyformán hatékonyan a különböző egyházmegyékben. Erdélyben a püspökkel rendelkező egyházmegye gyakorlatilag a szabadságharc és polgárháború körülményei közt vezető nélkül maradva egyértelműen a polgári, forradalmi kormány utasításait követte. Ilyen szempontból nem állítható, hogy ezzel specifikumot képviselt volna, több magyar egyházmegyében ez megfigyelhető. Erdély esetében az a sajátosság, hogy az így felvállalt forradalmi szereplés megtorlásának elkerülése okozott inkább sajátos, hangsúlyosabb gondot, mint más egyházmegyék esetében. Kovács Miklós püspök előbb igyekszik felmérni a helyzetet, a kezdeti megtorlásokat ezért képtelen megakadályozni. A szeptemberi szentszéki ülés rámutat, hogy az 1848. október 9-én Gyulafehérvárra érkező püspök „eleinte az utak bátortalansága és a megtagadott katona-kíséret, azután egy nagyon súlyosan ránehezedett több hónapig tartó betegség miatt kénytelenített itt maradni, honnan különben a vár-ostromlási négy hónap lefolyása alatt15 7 megyéje papjaival és a váron kívül lévő minden más egyénekkel való közlekedéstől merőben el volt zárva, és így papjainak sem politikai, sem egyházi cselekvényeiről tiszta, részletes és hiteles adatokon épült tudomással nem bírhat".15 8 Kedves Istvántól kolozsvári apátplébánostól várja a beszámolót, akit — korlátozott jogkörrel —1849. május 18-án nevezett ki püspöki helynöknek. A püspök szeretné menteni a papságot, szüksége van tehát a beszámolóra, hogy „miket apolitica megenged (...) hogy ha szükségesnek látom, s kivihetősnek tapasztalom, lépéseket tehessek" 159 A helynök éppen a legzavarosabb helyzetekről bír a legkevesebb információval. Szeptemberi beszámolójában kijelenti, „az én helyettességemet nem mindenütt fogadták el, mint Gyergyóban, és Felcsíkon másutt határozatilag is érvénytelennek nyilatkoztatták és azt hivatalosan is megírták, mint Udvarhelyt, azért az ily esperestségekből ide hozzám nem is jővén hivatalos tudósítás, a papok állásáról csak hírből tudhatok valamit" 16 0 Tudja azonban, hogy a forradalom és szabadságharc során „több papok katonák lettek, nem kevesen elfajultak, és botránkoztatok lettek" 16 1 Augusztus 26-án kelt levelében már utal rá, hogy „még micsoda változások történtek közelebbről az osztrák sereg bevonulása alkalmával? tisztán nem tudhatom, annyit hallottam hogy politikai vétségek miatt nevezetesen Csíkban és Gyergyóban igen sok papokat elfogtak" 16 2 157 Arra a négy hónapra utal a jegyzőkönyv, amíg az erdélyi egyházmegye kormányzását a kinevezett püspöki helynök, Kedves István kolozsvári esperes látta el: 1849. május közepe-augusztus vége. 158 A püspöki szentszék gyűlésének jegyzőkönyve. Gyulafehérvár 1849. szeptember 12. - GYFL Pl 393. d. 2. cs. 286/1849. 159 Kovács Miklós erdélyi püspök levele Kedves István ideiglenes helynöknek. Gyulafehérvár 1849. augusztus 15. - GYFL Pl 389. d. 4. cs. 84/1849; 393. d. 5. cs. 84/1849. 160 Kedves István ideiglenes püspöki helynök jelentése Kovács Miklós püspöknek. Kolozsvár 1849. szeptember 7. - GYFL Pl 393. d. 5. cs. 225/1849. 161 Kedves István ideiglenes püspöki helynök jelentése Kovács Miklós püspöknek. Kolozsvár 1849. augusztus 21. - GYFL Pl 394. d. 16. cs. 86/1849. 162 Kedves István ideiglenes püspöki helynök jelentése Kovács Miklós püspöknek. Kolozsvár, 1849. augusztus 26. - GYFL Pl 393. d. 5. cs. 212/1849.
