Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ERDÉLYBEN, 1848/49-BEN 555 lentétben a magyar alkotmányhoz való hűséggel.15 2 így amikor az osztrák vezetéssel való szakítást a püspökétől elszigetelt papság lereagálta, minden további nélkül meg voltak győződve, hogy főpásztoruk akaratát teljesítve támogatják a szabadságharcot. Ezt a megyéspüspök ha nyíltan nem is szentesíthette a megtorlás árnyékában történt ostromzár alóli szabadulásakor, az elfogott papok védelmébe tett intézkedéseivel mindenképp burkoltan elfogadta. Szerencsés körülmény volt ilyen szempontból Kovács Miklósnak, hogy 1848-ban a törvényes hatalom iránti engedelmességre intette a papjait, s a gyulafehérvári ostromzár miatt nem kellett többé állást foglalnia, s így erről számot sem adnia. A megtorlás kivédése Az 1848/49-es forradalomban való részvételéről a katolikus egyháznak a történetírásban a leggyakrabban azzal a megfogalmazással találkozhat az olvasó, hogy a szabadságharc során kevés kivétellel a felső papság a nemzeti függetlenség ügye ellen fordult, a másik oldalon pedig a reakciós alsópapság szerepéről olvashatunk, amely nem csak a szabadságharcot támogatta, hanem egyúttal az egyház belső kritikáját is gyakorolta. Ez a szándékosan torzított kép kialakítása a szabadságharc leverése után a katolikus egyházvezetőség részéről került megfogalmazásra, az önvédelmi diskurzus részeként. Ekkor ugyanis a katolikus egyházi vezetőség Szcitovszky János prímás irányításával arra törekedett, hogy a számonkérés terhe alól klerikusait mentesítse. Azokat, akik a kivégzésektől megmenekültek, úgy sikerült kivonni a vésztörvényszékek eljárása alól, hogy egyházi fenyítékben részesítették, majd többségüket viszonylag rövid idő múlva újra alkalmazták. Erre jogalapot biztosított, hogy Szcitovszky IX. Piusz pápától felhatalmazást kért és kapott az irrégularités 153 vétkébe esett papok feloldozására.15 4 Ehhez el kellett érni, hogy az egyházi szentszékekhez utalják a politikailag kompromittált klerikusok ügyeinek tárgyalását. Szcitovszky augusztus 23-án kelt levelében15 5 felszólította az egyházmegyék vezetőit, hogy részletes és pontos kimutatást küldjenek hozzá a papság forradalom és a szabadságharc idején tapasztalt politikai magatartásáról. Szeptember 29-ei utasítása az egyházi büntetéssel kapcsolatosan előírta, hogy fosszák meg minden javadalmuktól a forradalmi mozgalmakhoz önként csatlakozókat, illetve azokat is ideiglenesen, akik az egyházi bíróságok előtt még nem tisztázták magukat.15 6 Az egyházi megfenyítés célja az volt, hogy bizonyítani lehessen, az egyházi vezetőség komolyan veszi a vétkek megfelelő szankcionálását. 152 Ezt a körlevelet egyaránt kérte szétküldeni Kemény Ferenc az erdélyi királyi Kormányszék részéről és Puchner Antal osztrák katonai kormányzó is. Éppen ezért nem értelmezhető a püspöki körlevél a forradalom ügye melletti elkötelezettség szempontjából. 153 Szabálytalanság. Ennek egyik neme a fegyverviselés. Szeredy J.: Egyházjog i. m. 325. 154 Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben. Bp. 1999. 105. 155 Szcitovszky János prímás körlevele. 1849. augusztus 23. - Egri Főegyházmegyei Levéltár. 830/1849. 156 A levél tartalmát összefoglalja Nádasdy Ferenc kalocsai érsek rendelete: Bécs, 1849. október 25. Nádasdy Ferenc érsek rendelete a forradalomban kompromittált papokkal szembeni eljárásról. In: 1848/49 és ami utána következett. Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából (Forráskiadvány). Szerk. Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté. Kalocsa, 2001. 122.
