Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525

A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ERDÉLYBEN, 1848/49-BEN 549 zsinati elveket a kerületi jegyzők kapcsán,11 4 s így feltételezték, hogy az espere­sek helynöki ténykedésével is egyetértene. 1849. június 11-én az udvarhelyi espe­resi kerület papsága „a Gyergyai Papság is múlt napokban tett" nyilatkozatával egyetértve arra hivatkozik, hogy Kedves István helynöki kinevezése „a tavalyi zsi­nat végzéseivel merőben ellenkezik" .nb Itt már jól tetten érhető, hogy az alsópapság saját útjaira tévedve önkényesen értelmezi az egyházmegyei zsinaton elhangzott összes reformjavaslatot, önmaga próbálva eldönteni azoknak egyébként bizonyta­lan érvénybe lépést. Az önálló megoldásokat kereső papság el mer odáig jutni, hogy a forradalmat nem pártoló esperesek helyett vagy a jegyzőt, vagy a szom­szédos esperest fogadja el hiteles joghatóságnak, a püspöknek csak utólagos hozzájárulását igényelve. Például a forradalom és szabadságharc bukása után az alcsíki papság kérte a püspököt, hogy a fogságba esett nagykászoni plébánost, Ferenczi Józsefet, „kit a múlt évi Zsinat érelmében ugyanazon év November elején az al-csík és kászonszéki egyházi kerület jegyzőjévé szótöbbséggel megválasztottunk vala - e hivatalban megerősíteni és az esperesi hivatal vételével megbízni addig is, míg Esperesünk óhajtott szabadságát visszanyeri",11 6 Ez az egyébként radikális megoldás ugyanakkor nem jelent elszigetelt jelenséget, már az 1848-as egyházme­gyei zsinat előtt a marosi kerület beadványában, ahol az esperes szabad, csak a ke­rület általi választását kérték, megjegyezték, hogy „az udvarhelyi esperestnek117 hivatalából tett elmozdítását örömmel értettük; hasonlóképpen elcsapni kívánjuk a szebeni esperest is, mint a magyar nemzetnek megátalkodott ellenségét",11 8 Az egy­házmegye püspöke 1848-ban az ügyet nem kommentálta, de az tény, hogy az ud­varhelyi esperes leváltását a papságtól elfogadta, miközben a többi kért esperes-el­csapáshoz természetesen nem járult hozzá. Ugyanakkor, mivel az 1848-as egyház­megyei zsinaton elhangzott elveknek megfelelően kerített sort a kerületi jegyzők kinevezésére, nem csoda, hogy az alsópapság úgy érezte, hogy az egyházmegye vezetője a zsinaton az egyházjogilag helyes törekvéseiket bátorította, ami a későbbiekben fontos motivációs hátteret jelentett az állásfoglalásban. Az esperesi kerületek belső autonómiájának ilyen irányú értelmezése a polgári hatóságnak is jobban megfelelt, mert így közvetlenebb ráhatással tud­ták biztosítani az esperesi kerületek lojalitását. A hierarchiai hivatali út betar­tása korábban sem volt jellemző a forradalmi kormány részéről, amit a leg­könnyebben az anyagi ügyek terén mutathatunk be, a tizedvesztés kapcsán. Az 114 Kinevezésükben a kerületi jelöléseket elfogadta, 1848 szeptemberében.: Kovács Miklós es­peresi kerületei jegyzőket kinevező körlevele. Kolozsvár 1848. szeptember 13. - GYFL Pl 389. d. 11. cs. 1010/1848. 115 Az udvarhelyszéki esperesi kerület papság közgyűlésének jegyzőkönyve. Udvarhely 1849. június 11. - GYFL Pl 394. d. 11. cs. 633/1849. 116 Miklósi Gergely levele az alcsíki papság nevében Kovács Miklós püspökhöz. Csíkszenkirály 1849. október 4.GYFL Pl 394. d. 11. cs. 414/1849.: 117 Rajmund János esperest 1848-ban a kerületi papság leváltotta, tekintve, hogy tevékenysé­gével nem voltak megelégedve. Ezt követően Antalfi Ferenc, addig kerületi jegyző vette át az espe­resi teendők intézését ideiglenesen. Az 1849 tavaszán készült összeírásban az egyházmegyéről Antalfi Ferenc „esperesi helyettes" címmel szerepel.: Pakó János püspöki titkár felterjesztése Ber­de Mózes kormánybiztoshoz. Kolozsvár 1849. április 13. - GYFL Pl 393. d. 5. cs. 92/1849. 118 Marosi kerület beadványa. Marosvásárhely 1848. augusztus 12. - GYFL Pl 389. d. 11. cs. 1010/1848.

Next

/
Oldalképek
Tartalom