Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ERDÉLYBEN, 1848/49-BEN 547 sáról, azoknak kellő eszmei megalapozásáról, vagy az anyagi ügyek, egyházkormányzati gondok rendezéséről. Alapvető változást jelentett viszont az a kényszerhelyzet, amikor Kovács Miklós püspök 1848 őszén a gyulafehérvári ostromzár következtében székhelyén rekedve elveszíti az egyházmegye közvetlen irányításának lehetőségét, s csak a forradalom és szabadságharc leverése után nyílik meg számára a közvetlen kapcsolattartás lehetősége. Ez nem csak egyházkormányzati fennakadást okozott, hanem egyben lehetőséget is a forradalmi polgári kormányzatnak arra, hogy az erdélyi egyházmegye papságával a hivatali út mellőzésével közvetlen kapcsolatot tarthasson fenn. A forradalmi kormány ebben a helyzetben azzal a lépéselőnnyel is rendelkezett, hogy nyilvánvaló volt az elszigetelődött megyéspüspök nyitottsága a forradalmi kormánnyal szembe, párhuzamosan a bizalmatlanságával az osztrák katonai kormányzást képviselő Puchner Antal irányába. Az Erdélyi Főkormányszéknek október 12-én, még a nyílt szakítás előtt írt levelében már rámutat, hogy ellenforradalmi készülődések vannak. „Nagyméltóságú báró Puchner Antal erdélyi főhadikormányzó úr által, folyó hó 6-ról 1184/9 számmal s másolatban A betű alatt tisztelettel ide mellékelt levelében arra szólítattam fel, miszerint a fejérvári várban a szokottnál nagyobb számmal létező katonaság használatára, tekintve a jelen idők rendkívüliségét, az itteni seminariumot engedném át". Az ügyben válaszolt már Puchner Antalnak, de szükségesnek tartja, hogy a Főkormányszéket is értesítse. Az egyházmegye püspöke miközben a katonai nyomásnak engedve az intézkedéseket megteszi, párhuzamosan az általa törvényesnek tekintett hatóságtól, a Főkormányszéktől is sürgős útbaigazítást kér.103 A kialakult helyzetben a Főkormányszék a püspöknek válaszolva kéri, hogy „minden lelki erővel, és teljes tekintéllyel a várparancsnokságnak fennebbi erőszakos és törvénytelen kísérlete ellen fellépni, és tiltakozni szíveskedjék".1 0 * Erre viszont már nincs tényleges lehetősége a püspöknek. „Katonai erőhatalom ellenébe most már, 22 octoberben 1848, midőn a vár ostrom állapotba helyeztetett, és a rögtön ítélet kihirdettetett, fellépni ágyú nélkül, a legnagyobb tekintélynek sem lehet".10 6 A Főkormányszék tanácskozására is sor került ezzel a levélváltással párhuzamosan. Erről először Keserű Mózes kanonok jelentéséből értesül a püspök. A kanonok rámutat, hogy „a királyi kormányszék helyeslé a Nagyméltóságod azon eljárását, miszerint a gyulafehérvári növeldei és iskolai épületek egyikét sem adá át".10 6 A gyűlésen elfogadott határozatot viszont nagyon későre, csupán november 16-án kapja kézhez Kovács Miklós. Ez a rendelet felszólítja, hogy „a Gyulafehérvári növeldei és iskolai épületekből egyet is katonai czélokra addig, míg ez iránt ezen Kfirályi] Kormányszék elhatározó nyílt Rendeletét nem veendi, önként át ne engedjen".10 7 Gyakorlatilag a rendeletet lehetetlen volt végre hajtani. A püs-103 Kovács Miklós püspök levele Váy Miklós királyi biztosnak. Gyulafehérvár 1848. október 20. - GYFL Pl 390. d. 16. cs. 1279/1848. 104 Báró Vay Miklós királyi biztos levele Kovács Miklós püspöknek. Kolozsvár 1848. október 21. - GYFL Pl 391. d. 17. cs. 1289/1848. 105 Kovács Miklós püspök válaszlevele Vay Miklós királyi biztosnak. Gyulafehérvár, 1848. október 22. - GYFL Pl 391. d. 17. cs. 1289/1848. 106 Keserű Mózes kanonok beszámolója Kovács Miklós püspöknek. Kolozsvár 1848. október 21. - GYFL Pl 393. d. 37. cs. 1299/1848. 107 Az Erdélyi Királyi Kormányszék 11522/1.406/1848. számú rendelete Kovács Miklós erdélyi püspökhöz. Kolozsvár 1848. október 21. - GYFL Pl 391. d. 19. cs. 1350/1848.
