Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
542 TAMÁSI ZSOLT szeptember másodika és negyedike — első mozzanatként az előbbi nap jegyzőkönyvének felolvasását és hitelesítését említi.8 7 A jegyzőkönyv tartalmazza a felolvasás és hitelesítés mozzanata után, hogy a püspök nem ellenzi, hogy a már megállapított gyűlési határozat kérelmi alakba felterjesztessék a nemzeti zsinat elé. A hitelesítés a javaslatoknak a nemzeti zsinatra való felterjesztésének a jóváhagyását jelentette tehát, és a nemzeti zsinaton hozott döntések után — azoknak kihirdetése révén — érte volna el igazán az 1848-as erdélyi egyházmegyei zsinat teljesen a célját. A politikai események miatt elmaradt nemzeti zsinat hiánya azonban nem jogosíthat fel minket arra, hogy az egyházmegyei zsinat jelleget jelen esetben elvitassunk. Az összegyűlt képviselők feladatuknak eleget tettek, a többi nem rajtuk múlott. Három rítus Erdélyben A nemzeti zsinat elmaradása nem csak az erdélyi egyházmegyei zsinati jelleg megítélésében játszott szerepet. Az erdélyi katolicizmus sajátossága, hogy itt a katolikus egyház három rítusban volt/van jelen. A római katolikus püspök joghatósága alá került örmény katolikusok8 8 a kalocsai érseki székhez tartoztak, miközben a görög katolikus püspökségek az esztergomi prímási széken keresztül tartották a kapcsolatot Rómával. A római katolikusok mellett az örmény- és a görög-katolikusok sorsában fordulópontot jelentett, vagy jelenthetett volna az 1848-as forradalom, kéréseiknek a nemzeti zsinati tárgyalása. A görög katolikusok érsekséget kérő terve a kiéleződő nemzeti konfliktusban az egyházi vezetés mellett a forradalmi kormány érdeklődésére is számot tartott, miközben az osztrák ellenforradalmi terv igyekezett az örmény katolikusok asszimilálódását megállítani, s visszaállítani az örmény katolikus püspökséget. A görög- és az örmény-katolikusok esetében egyaránt meghatározó szerepet töltött be Róma szándéka. Az uniós, keleti rítusú katolikusok egyházi önrendelkezésének erősítése jelzésértékű lehetett nem csak az erdélyi ortodoxok, hanem a keleti ortodoxia felé is: Róma támogatja a saját rítusát megőrző, de Rómával egyesült közösségek szerves fejlődését. Ezért Róma elutasítja ezeknek a rítusoknak a latinizálását, asszimilálódását, s ebben Bécs partnere volt a pápaságnak. A magyar kormány viszont üdvözölte az önkéntes asszimilációt, amely az örményeknél jelentkezett, miközben a románok felé azáltal tudott nyitni, hogy egyházi nagyobb önrendelkezésüket támogatni próbálta. Az erdélyi/fogarasi görög katolikus érsekség felállításának kérdése az 1848/ 49-es forradalom és szabadságharc egyik kulcskérdése volt úgy egyházi, mint nemzetiségi szempontból. A görög katolikus egyházi vezetőség, az esztergomi prímási8 9 87 A szeptember 2-i jegyzőkönyvben: „a jegyzőkönyv olvasása és hitelesítése után...", a szeptember 4-i jegyzőkönyvben: „olvastatik a második ülési jegyzőkönyv és hitelesítetett" - megfogalmazással találkozunk. 88 1741-ben került erre sor. A négy örmény plébániát egy esperes-plébánossal a gyulafehérvári püspök és a Propaganda Fide erdélyi kiküldöttén keresztül egyenesen Rómának rendelték alá. Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények története. Kolozsvár 2006. 322-324 89 Maga Hám János kinevezett esztergomi érsek miközben a pápai megerősítés hiányában ilyen jellegű joghatóságát nem gyakorolta, a görög katolikus érsekség kérdésében mégis napirenden volt;
