Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
538 TAMÁSI ZSOLT Általában a legradikálisabb egyházmegyei megnyilvánulások is kerülték, hogy tevékeny részt vállaljanak ebben a kérdéskörben. Az erdélyi egyházmegyéből egyértelműen csak a marosi kerület papsága érdemel ebből a szempontból figyelmet. Marosvásárhelyen az 1849. júniusi gyűlés a helyi esperes ellenkezése ellenére gyűlt össze, s tanácskozása során kilenc indítványt fogalmaztak meg, amelyek közül nyolc gyakorlatilag az 1848-as egyházmegyei zsinaton le volt tárgyalva: „1. Az isteni tisztelet anyanyelvem tartása. 2. Igazságos jog- és birtokarány a különböző osztályok között. 3. A szerzetes rendeknek a világi papsággal egy közös testületté leendő összeolvasztása. 4. A kath[olikus] egyház és papság orgánumául, egy egyházi lap alapítása, mely egyszersmind a Székely érdekeket is képviselné. 5. A nőtlenség feltétlen és rögtöni eltörlése. 6. A papneveldének az idő kívánataival összeegyeztetendő átalakítása. 7. A házassági akadályok, s ezek körüli egyházi törvények egyszerűsítése. 8. A megye igazgatásában a Zsinat általi választása a püspök körüli kormány személyzetnek; csak így remélhetvén azt, hogy a megyei kormány minden tette, az egyház törvényeinek és a papság közvéleményének leend hű kinyomata". E kérdéseket 1848-ban az egyházmegyei zsinat tárgyalta, ez viszont nem jelenti azt, hogy azok életbe is léptek. Ha e nyolc pont tematikáját megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az 1, 3, 5, 7. pontok olyan kérdéseket érintenek, amelyek megoldása az egyházmegyei zsinat hatáskörén kívül esett. A 2. pont, amely az egyházmegyén belüli vagyoni arányosságot boncolgatja, az egyházmegyei zsinaton a papság fizetése kapcsán nem került megoldásra, és az 1848-ban elmaradt nemzeti zsinatra hagyták a kérdés részletes kidolgozását. A 4. pont, az egyházi lappal kapcsolatosan hasonló eset, hiszen a zsinaton ennek elvi pártolását fogalmazták csupán meg. A 6. pont a szemináriumok reformjára vonatkozik. A papnevelés kérdését a zsinat hosszan tárgyalta, életbeléptetésének legfőbb akadálya az elvi okok mellett az volt, hogy a forradalmi események következtében az 1848/49-es tanévet meg sem lehetett megnyitni. A 8. pont kapcsán elmondhatjuk, hogy a marosvásárhelyi értekezleten részt vevők figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy ilyen jellegű határozat egyáltalán meg sem fogalmazódott az egyházmegyei zsinaton, csupán javaslatok hangzottak el ezzel kapcsolatosan. A javaslatok is csak a kanonokok, esperesek és teológiai tanárok kinevezésére vonatkoztak, illetve a püspöki helynök kinevezésére, ahol is zsinati úton történő beleszólást igényeltek a választásra jogosult papok. Tehát gyakorlatilag olyan kérdésekben tesznek indítványt a marosvásárhelyi értekezlet résztvevői, amelyek ugyan tárgyalva voltak az egyházmegyei zsinaton, de azok egyrészt a zsinat jogkörét meghaladták, illetve amikor e kérdésben a zsinatnak — pontosabban a püspöknek, papjai véleménye meghallgatása után — joga lett volna dönteni, a döntés eleve meg se született. A marosvásárhelyi vitatható értekezlet tehát gyakorlatilag összefoglalta a kerület résziről a legaktuálisabbnak tűnő reformokat, abban a reményben, hogy ha 1848-ban nem, legalább 1849-ben igyekezzenek ennek érvényt szerezni. Ezért is fogalmazták meg a Marosvásárhelyen egybegyűltek, hogy „a kathfolikus] egyház és papság kebelében tátongó hiányok javítása, s több más reformok életbe léptetése végett, az erdélyi kerüságnak s egyházmegyei kormánynak meghagyatik: hogy a múlt évben egyházi megyéjök részéről tartott tanácskozlatok vagy illetőleg zsinatok jegyzőkönyvét a minisztériumnak terjesszék fel." - MOL H56 31154. mikrofilm. 64/1849.
