Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ERDÉLYBEN, 1848/49-BEN 537 a világiakkal együtt a papok a munkálatokon — főleg az anyagi kérdésekben — igenis határozhattak, s határoztak is. Ezek a papok viszont nagyon is tisztában voltak az egyházjogi korlátokkal, ezért is még ha az újítási vágy erősebb megnyilvánulásai elő is fordultak a zsinaton, az egyházjogi szabályokkal ellentétbe álló döntések szavazati többség érvényesítésével itt már nem találkozunk. Nagyfokú józanságot jelentett tehát részükről, hogy az új fórumon, az egyházmegyei zsinaton véleményt alkottak, óhajt fejeztek ki, javaslatokat fogalmaztak meg, nyilatkoztak, de az egyházjogi szabályokkal ellentétesen nem határoztak. Főleg azoknál a kérdéseknél fontos ez a hozzáállás, amelyek természetüknél fogva nem lehettek a státusi tanácskozások témái (böjti fegyelem, az anyanyelvi liturgia, a cölibátus kérdése), sőt amelyek tulajdonképpen nem lehettek volna tárgyai az egyházmegyei zsinatnak sem, hanem csak a nemzeti, vagy az egyetemes zsinatnak. Az első kettő (böjt, liturgia) tárgyalása pasztorációs szempontból szükséges volt, a változtatást sürgető javaslatok megindoklása a lelkipásztorkodó papság nap mint nap tapasztalt, megélt nehézségeit, az egyházmegye hitéletét vázolják részletesen. A cölibátus, amelynek tárgyalása 1848 erdélyi botránykövének számít, kevés egyházmegyei tanácskozáson kerülhetett terítékre. Jól érződött, hogy a nemzeti zsinatot előkészítő tanácskozások során az elnökletet ellátó püspökök, illetve helynökök igyekeznek gátat szabni a radikális indítványoknak. Ezért számít kivételnek az erdélyi egyházmegyei zsinat, ahol a jelenlevők a papi fegyelem tárgyalásánál a püspöki figyelmeztetés ellenére többségi szavazattal határozottan kérték, hogy „apapi nőtlenség a maga útján töröltessék el".12 Eredetileg, az előkészítő esperes-kerületi jegyzőkönyvek szerint csak a szebeni kerület7 3 javasolta a feltétlen eltörlést, öt kerületben evangéliumi tanácsként javasolták csak megtartani, hét kerület pedig a kérdést nem is szerepeltette. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a kérdésben döntést hozni nem csak az egyházmegyei, de a nemzeti zsinatnak sincs joga. Az egyházmegyei zsinat utólagos megítélésében, elsősorban a zsinati jelleg miatt fontos szerepe volt annak, hogy utólag Róma minden 1848-as zsinati javaslatot elutasított Horváth Mihály 1849-re tervezett nemzeti zsinati terve után. Ebben az esetben az erdélyi helyzet azért sajátos, mert amikor Horváth Mihály kinevezett Csanádi püspök, Vallás és Közoktatási miniszter 1849. június elején augusztusra nemzeti zsinatot7 4 hirdet meg — amelyben a független magyar polgári államban óhajtotta a független magyar katolikus egyház autonómiáját kidolgozni — az elnapolt alsópapsági reformok újra előtérben kerültek.7 5 72 Vélemény azon zsinati tárgyakról, melyekről készítendő megyezsinati munkálat kassai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő. GYFL EZs d. I. l/e. iktatószám nélkül. 73 GYFL Pl 389. d. 11. cs. 1010/1848. 74 Az augusztusra tervezett nemzeti zsinat célja, a Közlönyben június 15-én közzétett Vallás és Közoktatási Minisztérium 161. szám alatti rendelete szerint a „magyar kath[olikus] egyháznak a szabadság alapján történendő újjászületésére, s mind az álladalom iránti viszonyainak, mind beikormány szabályozására módot és alkalmat nyújtani, s az egyháznak az álladalom irányában szabályozandó viszonyait törvény által is biztosítani kívánván, ezen ügyek elismerésére f[olyó] é[v] augtusztus] 20. napján Pesten oly közgyűlés fog tartatni, melynek tagjai az összes magyar kath[olikus] egyházat képviseljék." 75 Június 22-én a Közlönyben 635 száma alatti rendelet előírta az egyházmegyéknek, hogy terjesszék be az 1848-ban tartott tanácskozások vagy zsinatok jegyzőkönyveit: „Minden egyházi ható-
