Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
46 BALOGH MARGIT legfőképpen a háborús főbűnösök esetében. 1945. november 3-án ítélte halálra a Budapesti Népbíróság Bárdossy László, húsz nappal később Imrédy Béla volt miniszterelnököket. A magyar büntetőjogban és gyakorlatban ismeretlen „népbíráskodás" ellen Mindszenty hercegprímás — egyszerre hivatkozva egyházi és közjogi állásából eredő kötelességére, valamint emlékeztetve saját sopronkőhidai bebörtönzésére — 1945. november 23-án, Imrédy elítélésének napján, terjedelmes beadványban tiltakozott Tildy Zoltán miniszterelnöknél,1 9 majd az érveket megismételve december 31-én Ries István igazságügy-miniszternél. A klasszikus római jogra visszanyúló érvelése szerint büntetni csak a tett elkövetésekor érvényben lévő törvény alapján lehet, ezzel szemben a népbíróságok kifejezetten olyan cselekményeket büntetnek, amelyek a népbíróságokra vonatkozó jogszabályok életbelépésekor már befejeződtek és elkövetésük időpontjában nem voltak büntethetőek (a népbírósági jogszabályok ugyanis bevezették a háborús bűncselekményekben a visszaható hatály fogalmát). „...Senki nem tarthatta magát olyan törvényhez, ami a cselekvés elkövetésekor nem létezett és éppen ezért a legnagyobb jogtalanság ma ily cselekményért bárkit is felelősségre vonni" -írta. Megállapításával a népbírósági eljárások Achilles-sarkára tapintott, mert éppen emiatt álltak komoly próba előtt a klasszikus római jogon nevelkedett bírák szerte Európában a háborús bűnök megítéléskor. A korabeli sajtóban, a nemzetközi jogi szakirodalomban hatalmas viták folytak arról, hogy jogszerű-e a háborús bűnösök büntetőeljárás alá vonása és megbüntetése. Akik ezt tagadták, főleg azzal érveltek, amivel Mindszenty is: a vonatkozó jogszabályokat csak a háború után teremtették meg, márpedig a büntető rendelkezéseket nem szabad visszamenőleges hatállyal felruházni, más szóval nincs bűncselekmény törvény nélkül (nullum crimen sine lege). Más jogászok, politikusok és a közvélemény egy része viszont azt mondták, hogy a háborús bűnösök igenis megsértették a nemzetközi jog már akkor is hatályos rendelkezéseit,20 felelősségüket nem menti az a körülmény, hogy a jogalkotás lemaradt a felelősségre vonás módjának tételes szabályozásával. A hivatkozott elvet egyébként is felülírta, hatálytalanította egy nemzetközi kötelezettség, a fegyverszüneti egyezmény, amelyben Magyarország vállalta a háborús bűnösök megbüntetését. Az emberiség írott történelme óta nem volt a bűnöknek oly mélysége, a kegyetlenségeknek oly foka, mint amilyeneket a második világháborúban elkövettek. Lehet ugyan, hogy nem ütköztek az elkövetés időpontjában hatályos tételes jogba, de annál inkább ütköztek a természetjogba. Azzal, amit egyébként Mindszenty is vallott, hogy az ember alkotta törvényeknél léteznek magasabb rendű normák, a ter-19 PSzL 274. f. 7/247. ő. e. 51-56. Eredeti, autográf; ÁBTL 3.1.9. V-700/17. 106-112 Másodpéldány. Szövegét közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez I. Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál, Szabó Győző, Zanathy János, Zinner Tibor. Budapest, 1992. 152-157.; újabban Somosai A. - Zinner T.: Majd' halálra ítélve i. m. 234-237. A Ries Istvánnak írt levél ÁBTL 3.1.9. V-700/17. 117-118. Gépelt, autográf, Mindszenty kézírásával beszúrt javításokkal, rajta megjegyzés: „Újra legépelendő javításokkal!" A Rieshez írt levél egy új gondolattal bővült: „Tagadhatatlan, hogy a zsidóság sokat szenvedett; de a nemtelen bosszúvágyak kielégítése helyett el kell már kezdeniük a kiengesztelődést." 20 így például az 1899. július 29-ei és az 1907. október 18-ai hágai egyezményeket a nemzetközi viták békés úton történő megoldásáról; az 1919. június 28-ai versailles-i békeszerződést; az 1929. évi genfi egyezményt a hadifoglyokkal való bánásmód szabályairól.
