Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 45 politikai ellenfelekkel való leszámolásban.1 6 A szakirodalom eltérő adatokat közöl a háborús, illetve népellenes bűntettek miatt lefolytatott eljárások számáról. Az országgyűlés 1949. január 26-ai ülésén elhangzott hozzászólás szerint 1945 és 1948 között 43 850 ügy került a népbíróságok elé, és az addigra már lezárult közel 39 ezer eljárás 38,8 százalékában felmentő ítéletet hoztak.1 7 1950-ig ez a szám 58 629 főre emelkedett. Ezen időszakban 477 embert ítéltek halálra, közülük 189-et ki is végeztek.1 8 Ma már tudjuk, hogy a több mint egyharmadnyi felmentéssel együtt ártatlanok ezreire is lesújtottak, akikkel szemben ezt bárminemű okból politikailag célszerűnek tartották. S akiket felmentettek, azokat is hónapokig tartották ártatlanul elzárva. A háborús és emberiesség elleni bűncselekmények sértettje: a magyar nép. Ezt a „kollektív" jelleget a háború mint történelmi katasztrófa indokolta. Alapelvvé tette, hogy senkinek nincs joga egy néppel vagy nemzettel felelőtlenül bánni, azt háborúba vagy bármely más katasztrófába sodorni. S végül még egy jellemző vonás: a nyilvánosság elve alapján a népbíróságok nyilvánosan folytatták le a büntetőeljárásokat, és az ítéleteteket is nyilvánosan hirdették ki. Ezzel éltek, sőt visszaéltek a népbíráskodásban. A tárgyalás sok esetben bohózatba illett, a „közönség" bekiabálással nyilváníthatta ki tetszését vagy ellenzését, amivel bármikor megzavarhatta a tárgyalást. Amíg a Nyugatra menekült politikai és katonai vezetőket nem adták ki Magyarországnak, addig egyetlen nagyszabású pert sem folytattak le. Ezért csak a nemzetgyűlési választások (1945. november 4.) körüli időben szaporodtak meg a háborús és emberiesség elleni büntetőeljárások. Hogy kik kerültek népbíróság elé, az alapvetően politikai, esetenként pártpolitikai döntés volt, 16 Budapest ostroma még nem ért veget, amikor 1945 januárjában már felállt a Budapesti Népbíróság, élén a politikai szélkakas Major Ákos hajdani hadbíróval. (Major nevéhez fűződik az Oktogonon végrehajtott nyilvános akasztás, amelynek során — a hatalommegosztás és a bírói függetlenség elvét semmibe véve — Rotyis Péter és Szívós Sándor kivégzésében [1945. február 3.] személyesen és tevőlegesen is részt vett.) Májusra további 23 városban működött népbíróság, ezek mindegyike egészen 1948 elejéig működött, azután már csak hat. Felépítésükkel azért is érdemes egy kicsit közelebbről megismerkedni, mert 1949-ben Mindszenty Józsefet is népbíróság fogja elítélni. Tagjaik közül ötöt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok, majd idővel a hatodik tagot a Szakszervezetek Országos Tanácsa delegálta, akik laikusok voltak, csak az igazságügy-miniszter által kinevezett tanácsvezető bíróknak kellett jogi végzettséggel rendelkezniük. A népbírósági tanácsok összetétele tehát meglehetősen vegyes volt, mondhatni a tanácsokon belül is folyt a politikai küzdelem. Szavazategyenlőség esetén a tanácsvezető bíró véleménye döntött - nyilván annak a pártnak a javára, amellyel szimpatizált. A fellebbezési fórum, ahová csak korlátozott esetekben lehetett fordulni, a Népbíróságok Országos Tanácsa volt, ennek élén előbb Simándi Tamás kúriai bíró (akit később letartóztattak és börtönbe zártak), majd Major Ákos, 1948 és 1950 között (így a Mindszenty-per idején is) Bojta Béla állt. A korábbiakhoz képest a vádképviselet is módosult: a népbíróságon a népügyész, a fellebbviteli fórumon a népfőügyész képviselte a vádat. Természetesen mind a tanácsvezető bírák, mind az ügyészek szigorú politikai rostán estek át, az alkalmazáshoz a bírói és ügyvédi szakvizsga csak másodrendű feltétel volt. A népbíróságok jogszabályi hátterét elsősorban miniszterelnöki rendeletek alkották, amelyeket 1945. szeptember 16-ai hatállyal törvényerőre emelt az 1945. évi VII. törvény. 17 Az országgyűlés 104. ülése. 1949. január 26. In: Országgyűlési Napló, 1947. V kötet, 760. 18 Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra. Budapest Főváros Levéltára Közleményei, '84. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1985. 150-151.; Palasik Mária: A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon 1944-1949. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 44. - Másutt ettől eltérő adatok szerepelnek, például Fejtő Ferenc szerint 420 halálos ítélet született, de nem adta meg, hogy ebből hány ítéletet hajtottak végre. Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története. Magvető Kiadó-Magyar Füzetek, Budapest-Párizs, 1991. 84.
