Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269
278 KISS GERGELY magát ez idő tájt függetleníteni, maguk is éppen III. Sándor korábbi rendelkezésére hivatkozva.40 A szebeni prépostság esetében királyi kezdeményezés alapján indult meg az erdélyi német egyházak egyesítése, mégpedig egy exempt prépostság formájában. Az már csak a későbbi, ezzel kapcsolatos vitákból derül ki, hogy Szeben felett Esztergom igyekezett lelki joghatóságot gyakorolni, s ez váltotta ki az erdélyi püspök tiltakozását.41 Mindezek fényében teljességgel érthető ez a határozott, minden oldalról megmutatkozó jogbiztosítási törekvés. A 13. század első éveiben Jób esztergomi érsek és Imre király viszálya még inkább felszínre hozta az esztergomi érsekség jogaival kapcsolatos ellentéteket. Ebben az 1202 és 1204 között zajló súlyos vitában, amelynek egyúttal a kalocsai érsek is részese volt, a már említett vita-elemek közül kettő újra felszínre került (királykoronázás, királyi prépostságok, apátságok).4 2 1202 novemberében III. Ince arról értesítette a magyarországi érsekeket és püspököket, hogy a királyi prépostságokban, amelyek lelki ügyekben az ő, anyagiakban a király joghatósága alatt állnak, a kánonilag megválasztott prépost az Apostoli Széktől tartozik kérni megerősítését egy éven belül.4'1 A következő év februárjában III. Ince Imre király azonos tartalmú kérését teljesítette.44 Néhány hónappal később (1203. máj. 5.) azonban rendelkezését megváltoztatta, mivel Jób esztergomi érsek személyesen tiltakozott az ellen. A főpap min-40 Kiss Gergely: A pannonhalmi apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században (exemptio és protectio). Századok 138. (2004) 265-324.; Kiss Gergely: A székesfehérvári prépostság egyházjogi helyzete a középkorban. Századok 141. (2007) 271-297. 41 „[...] si aliquod scriptum contra sententiam, que contra Flandrenses sacerdotes, qui positi sunt in terra Sancti Michelis quondam decimali, super iure parochiali pro te lata est, per subreptionem appareat impetratum, viribus careat, et tuis in posterum rationibus non obsistat. Illud quoque decernimus, et per présentes tibi litteras indulgemus, ut si venerabilis frater noster [...] Strigoniensis archiepiscopus, et Cibiniensis prepositus, aut ipsi Flandrenses presbiteri preter conscientiam tuam, et procuratoris tui, in gravamen tuum iudices aliquos impetraverint, quos vel habeas adversarios, vel manifeste possis probare suspectos ad recusandum illos, liceat tibi sedem apostolicam apellare, etiam si in commissionis Uteris appellationis sit remedium interclusum" - CD II. 348-349.; UGDS I. 4-5., vö. Koszta L.: Adalékok az esztergomi i. m. 246-247. 42 Vö. Koszta L.\ Adalékok az esztergomi i. m. 247-248. 43 „[...] Significant nobis carissimus in Christo filius noster H. rex Ungarorum illustris, quod regales prepositure, sicut ad eum temporalibus, sic ad nos in spiritualibus nullo pertinent mediante, unde petebat, ut electus canonice prepositus ad nos in propria persona, vel per nuncium cum litteris suis assensus accederet confirmationem electionis sue a sede apostolica obtenturus. Nos autem sic iura nostra volentes illibate servare, quod et vestra serventur illibata, fraternitati vestre per apostolica scripta mandamus atque precipimus, quatenus ad preposituras ipsas, sicut ad nos asseruntur sine medio pertinere, manus illicitas nulatenus extendatis, et ius eorum temeritatis ausu nullus usurpet, quia quum iura vestra vobis velitis illibata servari, indignus esset pariter absurdum, si ea, que ad nos pertinet, turbaretis [...]" - CD II. 392-393. 44 1203. febr. 28.: „[...] Regalis magnificentia nuper nobis per suas litteras supplicavit, ut quum regales prepositure, que sunt in Hungaria, sicut ad te in temporalibus nullo pertineant mediante, statuere dignaremur, ut novus prepositus ad sedem apostolicam infra annum vel in propria, vel per idoneum nuncium cum litteris regalis assensu accedat, confirmationis gratiam obtenturus. Nos ergo tuis precibus inclinati, presertim cum consonet canonicis instituis, presentium auctoritate statuimus, ut quicunque de ceteris ad regimen prepositurarum illarum, que ad nos in spiritualibus nullo pertinent mediante fuerint evocati, ad apostolice sedis presentiam infra annum in personis propriis, vel per idoneos nuncios cum litteris regalis assensus accédant pro confirmationis munere obtinendo, ita quod interim in spiritualibus non ministrent. Qui si forte infra predictum terminus venire neglexerint, ex tunc preposituris illis se noverint spoliandos [...]" - CD II. 404-405.; RA 203. sz.
