Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
222 PRITZ PÁL bankrablás, valamint az ún. Smidt-örökség enyhített jelentősen. Leninnek ez utóbbihoz volt köze. Ez a krauszi elbeszélésben teljesen elsikkad, maga az örökség históriája is igen szűkszavúan említtetik, holott az igen nagy hullámokat kavart. Mivel az elhalt vagyonos férfiú végakaratát két leánytestvére képviselte, ezért — tudjuk meg a service-i narrativából — Lenin, nem éppen morális utat választva két ifjú bolsevikot arra ösztönzött, hogy szerelmet mímelve vegyék nőül a két hajadont. Az épületes terv csak részben sikerült, a megszerzett pénz kezelése végeláthatatlan vitákat kavart, de egészében mégis megkönnyebbedést hozott.1 7 Krausz Tamás joggal emeli ki, hogy Lenin nem szerette a filozófiai-ideológiai és a politikai-taktikai nézetkülönbségek összekeverését, de ebben a nagyon bonyolult helyzetben az utóbbi kérdéseket is tisztázhatta a filozófiai alapokban történő rendteremtés. Hiszen a bolsevik táborban is lépten-nyomon tapasztalni lehetett a marxizmusnak a kanti eszmékkel való kiegészítését, s egyáltalán nem volt evidens az evidens, ti. hogy a marxizmust képtelenség agnosztikus nézetekkel vegyíteni. Ebben a helyzetben, amikor már olyan kitűnőségek, mint Anatolij Vasziljeuics Lunacsarszkij vagy Alekszej Makszimovics Gorkij is „vallásos ateizmusról" értekeztek, akkor felettébb időszerű tett volt Lenin részéről a Materializmus és empiriokriticizmus című munkájának megírása, amely 1909 tavaszán jelent meg. A vita kapcsán Krausz Tamás arra kívánja a figyelmet felhívni, hogy — az innen és onnan történt vulgarizálásokkal ellentétben — Lenin a vallásról valójában differenciáltabban gondolkodott volna. Van olyan írása, amelyben a munkásmozgalommal nem ellenséges papokkal együttműködést javasolt. Kritizálta azokat, akik a vallásos nézeteket a felvilágosítás puszta eszközével leküzdhetőnek vélték, a munkásegység célja érdekében az ateizmus eszméjét nem akarta beemelni a pártprogramba. '... nem nyilatkoztathatjuk ki és nem is szabad kinyilatkoztatnunk programunkban ateizmusunkat; ezért nem tiltjuk és nem is szabad tiltanunk a régi előítéletek bizonyos maradványait őrző proletároknak, hogy közeledjenek pártunkhoz... ' (165.) Igen, igen - mondhatjuk, „csak" éppen a hiteles rekonstrukció alapszabályát szem előtt tartva az igazság az, hogy az e téren általában megfogalmazott (és akár e könyvben is olvasható) kijelentések, azok stílusa1 8 alaposan elnyomták az effajta mérsékelt hangot, s igencsak alapot adtak a későbbi szovjet korszak egyház- és valláselnyomó politikájának, s ekképpen ezen elnyomó politika valójában a vallásos nézetek továbbélését szolgálta. S bár ez a represszáliák okán akkor természetesen rejtve maradt, az 1992-es fordulat után ellenben annál inkább látványossá vált. 17 Service: A szerző természetesen nem fukarkodik az eset elbeszélése kapcsán a Lenint keményen elítélő szavakkal. 18 „... mindenféle vallásos eszme — írja egy alkalommal Lenin Gorkijnak —, mindenféle isteneszme vagy akárcsak az istennel való kacérkodás is kimondhatatlan hitványság ... a legveszélyesebb hitványság, a Iegundorítóbb 'métely'" 165. Magánlevélről van szó, s arra is figyelnünk kell, hogy Lenin itt elvtársait akaija meggyőzni arról, hogy ne tegyenek engedményt, ám a lényeget abban látjuk: ezzel az alapállással aligha lehetett egységre jutni egy vallásos munkással.
