Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
218 PRITZ PÁL elemi iskoláját járja végig." Forrásként a szerző itt Robert Service egykötetes Lenin életrajzának orosz kiadását jelöli meg.(41-42.) A hivatkozott munka magyar kiadása szerint az angol szerző így ír: „Két társát, Alekszej Szkljarenkót és Iszaak Lalajancot zavarba hozta az érzelmek kitessékelése a politikából. Ok részben azért váltak forradalmi aktivistákká, mert a 'népet' akarták szolgálni. Ók maguk sem voltak munkások sem parasztok, de úgy gondolták, az orosz értelmiségnek az a kötelessége, hogy a társadalom elnyomott és megtiport tagjainak javát szolgálja ... Úgy érezték, új elvtársuk olyan ember, aki kéjesen vet el olyan fogalmakat, mint lelkiismeret, együttérzés és jótékonyság."1 1 A két könyvet együtt forgató olvasónak számtalanszor az az érzése: mintha nem ugyanarról a személyiségről olvasna. Krausz Tamás Leninje idealista, akinek fő célja a társadalom megjavítása. Robert Service Leninje mérhetetlenül egoista ember. 'Micsoda ostoba halál' - gondolja Lenin, amikor az a veszély fenyegeti, hogy Stockholm felé menekülve a repedezett jégtáblák között a mélybe süllyedve elpusztul. „Csak az láthatja ostobának, nem pedig tragikusnak az ilyen halált, aki dicső jövőre számít." - írja. (227.) Robert Service Leninje mérhetetlenül öntelt. Csak rövid, mély periódusokban reális. 1908-ban mondja: 'Oly kevéssé ismerem Oroszországot! Szimbirszk, Kazany, Pétervár, ez minden.' „Ez az önismeret — fűzi hozzá rögvest a szerző — azonban egykettőre elpárolgott. Alig telt bele pár hét, és Lenin ismét úgy fogalmazta meg a bolsevikok politikáját, mintha ő lett volna az orosz állam és társadalom egyetlen mérvadó elemzője."(228.) E narrativában a Alexandr Alexandrouics Bogdanovval folytatott eszmei küzdelmének is ez a döntő mozgatója „..erre támaszkodva akarta kielégíteni félig politikai, félig ösztönös vágyát, hogy bármit megtehessen, amivel magát és frakcióját hatalmi pozícióba emelheti Oroszországban." Szerinte Vlagyimir Iljics nem volt tisztában saját magával. „Ha túlságosan tisztában van önmagával, olyan, önmagában folyton kételkedő politikus lett volna belőle, mint Martov vagy Csernov. Lenin hódítani akart, és nem hagyta, hogy bármi is megzavarja a győzelemhez vezető úton."(236.) Krausz Tamás ellenben a szerénységre összpontosít. Az általa rajzolt portré pozitív színekben ragyog. „... minden szenvedélyessége ellenére is nagyvonalúan tudott veszíteni, ha úgy adódott, bár ezt természetesen nem szerette. ... nem volt hiú, és egyszerűen nem volt szokása, hogy magáról beszéljen." Nem kétséges, hogy a bolsevizmusnak majd hátat fordító, évekig közeli munkatárs Angelika Balabanova visszaemlékezése kinek az igazát erősíti: „Lenin mindenekelőtt mentes volt az egocentrizmustól, abszolút közömbös volt számára, hogy mit mondanak vagy írnak róla Lenin (miután hatalomra került) ugyanaz maradt, aki volt, noha emberek milliói — követők és ellenfelek — voltak hatalmában."(51.) S ahol lehetetlenség valamit említetlenül hagyni, ott is bőséges a tér az igencsak eltérő beállításra. Robert Service egyenes azt mondja, hogy Lenin 11 Service: i.m. 106-107.
